Élveztük új életünket a Budaörsi úton egy kiskandúrral (régi macskánk elveszett). Janka lányomnak az a zseniális ötlete támadt, hogy egy macska, nem macska. Így az internetről szerzett egy kislány cicát, akinek Hercegnő volt a neve. Csipikénvel, a kandúrkával izgatottan vártuk érkezésüket. Késő este értek haza: kinyílt a macskakosár ajtaja és belőle bizonytalan léptekkel előtipegett egy furcsa kis lény, akit én mindennek neveztem volna, csak nem macskának. Hosszú, vékony lábai voltak. Feje, mint egy fürjtojás. A hasa viszont hordócska. Leginkább egy birodalmi lépegetőre hasonlított a Csillagok háborújából. Bizakodóan nézelődött dülledt kis szemeivel egészen addig míg Csipi el nem kezdte ütni-verni a kis betolakodót. Én először csak álltam földbe gyökerezett lábakkal, aztán ordítani kezdtem, hogy tűnjön el a lakásból, ez a szerencsétlen kis torzszülött. Majd bezárkóztam a szobámba és fájdalmas dühömben koponyákat festettem. Másnap reggel új szerzeményünk megállt előttem a konyhában és tátogott, mint egy hal. Érdeklődésemre, hogy ez mi akar lenni Jenke rezzenéstelen arccal közölte velem, hogy ő most „némán nyávog”, mert néma volt az anyja. Telt-múlt az idő, a cicát Micikének kereszteltem, mert olyan micikés volt. Hála a gondoskodásnak, a sok jó ételnek a cica gyorsan sokat fejlődött és mindent elkövetett, hogy a szívembe zárjam. Szépségversenyt ugyan nem nyert volna, viszont néha megállt, szemei fönnakadtak, aztán eldőlt, mint egy kis zsák, ezért „vicces” Micikének hívtam (ilyenkor úgy nézett ki, mint aki be van drogozva). Jelenleg, nagy „szerelemben” élünk mi ketten, jön utánam a lakásban, mint egy kiskutya, az ágyam végében alszik. Hát ilyen vagyok én és a macskám.
Judit
2016
Irodalombarátok köre
Új csoport alakult a klubban. Többen többször mondták nekem, hogy kéne egy irodalmi kör, ahol beszélgetni lehetne az irodalomról, gondolatokról, érzésekről. És persze nekem, a magyar szakos tanárnak címezték a témát.
Először elengedtem a fülem mellett ezeket a hangokat. Ugyan kit érdekelne itt Ady magányossága, József Attial bánata vagy Csokanainak aza kívánsága, hogy a versírásból éljen meg?
De csak addig mondogatták nekem, hogy el kezdtem gondolkodni, hogyan is lehetne ezt csinálni. Azt találtam ki, hogy minden alkalomra más hozzon verset. Így nem az én ízlésvilágom érvényesül, hanem a tagoké.
Eredetileg egy hónapban egy alkalomra gondoltam. De olyan sikere lett a beszélgetésnek, hogy elhatároztuk, minden hétfőn délután találkozunk.
A második alkalomra Misi egy József Attila-verset hozott nekünk, íme:
József Attila: Együgyü ének
Fiatalember, húszesztendős, velem egyidős
Szép szeretőjét nagyon szereti
Ugy szereti, épp mind medrét a folyó, amelyikben a halak is lebúnak az
iszapba, ha elfáradtak
Csak símogatja és nagyon szereti
Ha virágot kap, mind odaadja, a kenyeret is odaadja, nem szegi meg maga
Fölolvassa neki az újságot, megvárja, amíg elalszik, aztán elalszik ő is
Tüzet rakni is segít és fütyörészve vágja föl a fát
Ha volna szeretőm, én is nagyon szeretném
Éppen mint a medrét a folyó.
A vers 1925. áprilisában íródott, József Attila ekkor 20 éves volt.
A versformáját tekintve szabadvers. Ezt a versformát Kassák Lajos honosította meg. Ez azt jelenti, hogy nem kötött a vesrssor, nincs rím , ezek helyett belső lüktetése van a versnek. A mű meghatározó hasonlata:”szeretőjét úgy szereti,mint medrét a folyó” A folyóban a halak is lebuknak az iszapba, ha elfáradtak. Ezért úgy gondoljuk a „ meder „ kifejezés a biztonságot jelenti. A vers szereplője szeretőjét annyira szereti, hogy mindent megad neki, , „ csak símogatja és szereti”. Mindent odaad neki : a virágot , a kenyeret. Ellátja információval, őrzi álmát, és csak szeretője után alszik el.
A záró gondolatban a költő visszatér a verset kezdő hasonlathoz: „ Ha volna szeretőm, én is nagyon szeretném
Éppen mint a medrét a folyó.”
Ez egy kedves, derűs szerelmes vers. Ez a hang sajnos eltűnik József Attila későbbi verseiben.
Éva és Ali
2016
Először elengedtem a fülem mellett ezeket a hangokat. Ugyan kit érdekelne itt Ady magányossága, József Attial bánata vagy Csokanainak aza kívánsága, hogy a versírásból éljen meg?
De csak addig mondogatták nekem, hogy el kezdtem gondolkodni, hogyan is lehetne ezt csinálni. Azt találtam ki, hogy minden alkalomra más hozzon verset. Így nem az én ízlésvilágom érvényesül, hanem a tagoké.
Eredetileg egy hónapban egy alkalomra gondoltam. De olyan sikere lett a beszélgetésnek, hogy elhatároztuk, minden hétfőn délután találkozunk.
A második alkalomra Misi egy József Attila-verset hozott nekünk, íme:
József Attila: Együgyü ének
Fiatalember, húszesztendős, velem egyidős
Szép szeretőjét nagyon szereti
Ugy szereti, épp mind medrét a folyó, amelyikben a halak is lebúnak az
iszapba, ha elfáradtak
Csak símogatja és nagyon szereti
Ha virágot kap, mind odaadja, a kenyeret is odaadja, nem szegi meg maga
Fölolvassa neki az újságot, megvárja, amíg elalszik, aztán elalszik ő is
Tüzet rakni is segít és fütyörészve vágja föl a fát
Ha volna szeretőm, én is nagyon szeretném
Éppen mint a medrét a folyó.
A vers 1925. áprilisában íródott, József Attila ekkor 20 éves volt.
A versformáját tekintve szabadvers. Ezt a versformát Kassák Lajos honosította meg. Ez azt jelenti, hogy nem kötött a vesrssor, nincs rím , ezek helyett belső lüktetése van a versnek. A mű meghatározó hasonlata:”szeretőjét úgy szereti,mint medrét a folyó” A folyóban a halak is lebuknak az iszapba, ha elfáradtak. Ezért úgy gondoljuk a „ meder „ kifejezés a biztonságot jelenti. A vers szereplője szeretőjét annyira szereti, hogy mindent megad neki, , „ csak símogatja és szereti”. Mindent odaad neki : a virágot , a kenyeret. Ellátja információval, őrzi álmát, és csak szeretője után alszik el.
A záró gondolatban a költő visszatér a verset kezdő hasonlathoz: „ Ha volna szeretőm, én is nagyon szeretném
Éppen mint a medrét a folyó.”
Ez egy kedves, derűs szerelmes vers. Ez a hang sajnos eltűnik József Attila későbbi verseiben.
Éva és Ali
2016
Farsang
Idén február 10-én ünnepeltük a farsangot, vagyis búcsúztattuk a telet.A szokásokhoz híven müsorral is készültünk. Éva egy rövid ismertetőt mondott a farsangi szokásokról, amely nagy mértékben segítette kvíz kérdéseinek megválaszolását. Ezért mindenki nagyon figyelt. Ennek meg is lett az eredménye: az egyik csoport maximális pontot ért el. A másik csoport csak egyetlen egy kérdésre nem tudta a választ. A győztes csapat tagjai kaptak fejenként plusz egy tombolajegyet. Az ismertető után Margit vette át a szót. Ő is beszélt néhány szokásról, és egy kedves verset is elmondott. Utána megint Éva következett: találós kérdéseket tett fel az egybegyűlteknek .Akinek sikerült válaszolni az kapott egy szem csokoládét. Összesen 11db csokoládé volt, ami kevésnek bizonyult. Mind a 15 kérdésre tudták a választ a klubtagok és szocmunkások. Ebben az évben a finom hagymás zsíroskenyér mellé mindenki kapott egy fánkot. Gyümölcssalátát is kaptunk, aminek mindenki nagyon örült. Bödöcs Zoli rögtönzött táncházzal búcsúztatta a telet. A dunántúli ugrós lépéseit tanítgatta néhány lelkes klubtagnak. Egy kisebb csoport táncolt vele. A tombola is nagy sikert aratott Én személy szerint egy vadonatúj fülhallgatót kaptam, aminek nagyon megörültem.
Ez a farsang is nagyon jól sikerült. Este 18 óráig roptuk a táncot.
Éva
Ali
2016
Ez a farsang is nagyon jól sikerült. Este 18 óráig roptuk a táncot.
Éva
Ali
2016
A munka világa
Tavaly augusztus óta dolgozom a könyv nagykereskedésben. Most decemberben leltároztunk. Viszonylag enyhe volt az ősz és a tél eleje is, így nem tünt fel, hogy nincs fűtés. A gondok akkor kezdődtek, mikor munkások jelentek meg, hogy a raktárépületben egy kis irodát alakítsanak ki. Tárva-nyitva hagyták az ablakokat és ajtókat. Minket arra kárhoztattak, hogy a hideg teremben villanyradiátorok mellé kucorogva töltsük napjainkat .
A harmadik hét után már nem bírtam tovább. Úgy kezdődött, hogy a hidegtől megfájdult a fejem. Először csak egy ponton, aztán végig az egész fejem fájt. A szememből folytak a könnyek l, mozdulni se mertem, nehogy még jobban fájjon. Estére már rázott a hideg, és felszökött a lázam.
Próbálok visszagondolni, mit rontottam el, mitől lettem beteg. Tegnap még délelőtt semmi bajom nem volt. Ültem a radiátor előtt, és olvastam. Nem nagyon tudtam figyelni, mert éreztem: hideg van. Ettől ideges lettem , és nem tudtam igazán az olvasásra koncentrálni. Kimentem rágyújtani, hátha jobb lesz. Visszamentem, és persze semmi nem lett jobb. Megint kezembe vettem a könyvet. A szerző a szerelem és házasság furcsaságairól írt. A középkorban az egyik német tartományban különös dolog történt. A pestisjárványok és háborúk nagyon megtizedelték a lakosság számát. Ezért a tartomány vezetői elrendelték, hogy minden férfi két nőt vehet feleségül, ezzel is segítve a népszaporulatot. A törvény arra is kitért, hogy a férjeknek kötelességük otthonaikban a békét biztosítani. A könyv szerzője arról már nem írt, hogy milyen hatása volt a törvénynek, sikerült-e megállítan i a népessg csökkenését.
Szóval beteg vagyok. Magatehetetlenül fekszem az ágyban, gyengének és elgyötörtnek érzem magam. A termotakaró alatt is fázom. Férjem a csúszóelleállásról tart kiselőadást. Szakszerüen, pontosan. Én mindig szerettem a fizikát, érdekelt, de most mintha idegen nyelven szólnának hozzám. Mikor elmondtam a doktornőnek, milyen körülmények között dolgozom, azonnal kiírt. Azt mondta legyek csak otthon, erősödjek meg, aztán majd jelentkezzem, ha jobban érzem magam. A biztonság kedvéért antibiotikumot is írt fel.
Szóval fekszem az ágyban. Ismerem magam:egy-két nap gyengeség, aztán mihelyt jobban leszek,megyek a dolgaimat intézni. De most megijedtem. A megfázásos betegségek alattomosak. Mindenféle szövődményei lehetnek, s nekem ez már nem hiányzik
Fekszem az ágyban. Mi mást tehetnék? Várom, hogy a szervezetem – ez a csodálatos valami – megint győzzön , mint már annyiszor. A munka megvár, mint mondani szokták.
V. Éva
2016
A harmadik hét után már nem bírtam tovább. Úgy kezdődött, hogy a hidegtől megfájdult a fejem. Először csak egy ponton, aztán végig az egész fejem fájt. A szememből folytak a könnyek l, mozdulni se mertem, nehogy még jobban fájjon. Estére már rázott a hideg, és felszökött a lázam.
Próbálok visszagondolni, mit rontottam el, mitől lettem beteg. Tegnap még délelőtt semmi bajom nem volt. Ültem a radiátor előtt, és olvastam. Nem nagyon tudtam figyelni, mert éreztem: hideg van. Ettől ideges lettem , és nem tudtam igazán az olvasásra koncentrálni. Kimentem rágyújtani, hátha jobb lesz. Visszamentem, és persze semmi nem lett jobb. Megint kezembe vettem a könyvet. A szerző a szerelem és házasság furcsaságairól írt. A középkorban az egyik német tartományban különös dolog történt. A pestisjárványok és háborúk nagyon megtizedelték a lakosság számát. Ezért a tartomány vezetői elrendelték, hogy minden férfi két nőt vehet feleségül, ezzel is segítve a népszaporulatot. A törvény arra is kitért, hogy a férjeknek kötelességük otthonaikban a békét biztosítani. A könyv szerzője arról már nem írt, hogy milyen hatása volt a törvénynek, sikerült-e megállítan i a népessg csökkenését.
Szóval beteg vagyok. Magatehetetlenül fekszem az ágyban, gyengének és elgyötörtnek érzem magam. A termotakaró alatt is fázom. Férjem a csúszóelleállásról tart kiselőadást. Szakszerüen, pontosan. Én mindig szerettem a fizikát, érdekelt, de most mintha idegen nyelven szólnának hozzám. Mikor elmondtam a doktornőnek, milyen körülmények között dolgozom, azonnal kiírt. Azt mondta legyek csak otthon, erősödjek meg, aztán majd jelentkezzem, ha jobban érzem magam. A biztonság kedvéért antibiotikumot is írt fel.
Szóval fekszem az ágyban. Ismerem magam:egy-két nap gyengeség, aztán mihelyt jobban leszek,megyek a dolgaimat intézni. De most megijedtem. A megfázásos betegségek alattomosak. Mindenféle szövődményei lehetnek, s nekem ez már nem hiányzik
Fekszem az ágyban. Mi mást tehetnék? Várom, hogy a szervezetem – ez a csodálatos valami – megint győzzön , mint már annyiszor. A munka megvár, mint mondani szokták.
V. Éva
2016
Teréz anya
Teréz anya Szkopjéban született, 1910. augusztus 26-án. A mai Albániában és Macedóniában is kisebbségben élő aromán nemzetiséghez tartozó, római katolikus apáca, a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend alapítója, a Nobel-békedíj (1979) és számos magas kitüntetés tulajdonosa, aki Kalkutta szegényei között végzett áldozatos munkájával az egész emberiség elismerését kiváltotta. A Szentszék Teréz anya halálát követően a szokásos öt év helyett egy évvel elindította a boldoggá avatási eljárást, amely az első lépés a szentté avatás felé. Teréz anya az önzetlenség és a nagylelkűség legendája. Belső harmóniában és lelki nyugalomban élte életét.
Most megosztanék veletek néhány idézetet tőle, és elmondanám róluk a véleményemet. A mosolygásról két idézetem is van: „A béke egy mosollyal kezdődik.” A béke fontos szerepet töltött be az életében, egész életében tulajdonképpen a világbékéért harcolt. És véleményem szerint nagyon szép gondolat, egy mondatban említeni a békét a mosolygással. A másik idézet: „Mosolyogjatok egymásra, a férjetekre, a feleségetekre, gyermekeitekre, válogatás nélkül minden embertársatokra - s ez segít majd, hogy kibontakoztassátok egymás iránti szereteteteket.” Énnekem is volt olyan időszaka az életemnek, mikor nem mosolyogtam sokat, és olyan is, mikor mindenkire mosolyogtam. Már attól jobban érzi szerintem az ember magát, ha rámosolyog valakire. És nem csak a mosolygás a fontos, hanem a kedves szavak is. Lehetek én kedves bárkihez anélkül is, hogy akarnék tőle valamit, vagy el szeretnék érni bármit. „A kedves szavak rövidek és könnyen kiejthetőek, de a visszhangjuk valóban végtelen.” A szerelemről is szép szavakban osztott meg velünk, kitűnő gondolatokat: „A szerelem olyan gyümölcs, aminek mindig szezonja van, és mindenki számára megszerezhető.” Sokaknak az a hozzáállásuk, hogy nem tesznek inkább semmit, mert úgysem tudnak vele megváltoztatni bármit is. Hát ő nem így gondolta: „Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger.” És végezetül néhány idézet az életről. Az élet ugyan sok szenvedéssel jár, de én úgy érzem, hogy megéri „végigcsinálni”! „Az élet szépség, csodáld meg!” „Mindannyiunknak egy élete van! Miért nehezítjük meg egymásnak?”
Az utolsó idézetet pedig külön ki is emelném! „A legjobbat add a világnak, amid csak van, s ha verést kapsz cserébe, mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van!” És ide leírnék még egy gondolatot, amit a kis, fekete noteszomba is fel van írva, ami a következő: Attól, hogy valaki nem jó hozzám, én még lehetek jó hozzá!
Miki
2016
Most megosztanék veletek néhány idézetet tőle, és elmondanám róluk a véleményemet. A mosolygásról két idézetem is van: „A béke egy mosollyal kezdődik.” A béke fontos szerepet töltött be az életében, egész életében tulajdonképpen a világbékéért harcolt. És véleményem szerint nagyon szép gondolat, egy mondatban említeni a békét a mosolygással. A másik idézet: „Mosolyogjatok egymásra, a férjetekre, a feleségetekre, gyermekeitekre, válogatás nélkül minden embertársatokra - s ez segít majd, hogy kibontakoztassátok egymás iránti szereteteteket.” Énnekem is volt olyan időszaka az életemnek, mikor nem mosolyogtam sokat, és olyan is, mikor mindenkire mosolyogtam. Már attól jobban érzi szerintem az ember magát, ha rámosolyog valakire. És nem csak a mosolygás a fontos, hanem a kedves szavak is. Lehetek én kedves bárkihez anélkül is, hogy akarnék tőle valamit, vagy el szeretnék érni bármit. „A kedves szavak rövidek és könnyen kiejthetőek, de a visszhangjuk valóban végtelen.” A szerelemről is szép szavakban osztott meg velünk, kitűnő gondolatokat: „A szerelem olyan gyümölcs, aminek mindig szezonja van, és mindenki számára megszerezhető.” Sokaknak az a hozzáállásuk, hogy nem tesznek inkább semmit, mert úgysem tudnak vele megváltoztatni bármit is. Hát ő nem így gondolta: „Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger.” És végezetül néhány idézet az életről. Az élet ugyan sok szenvedéssel jár, de én úgy érzem, hogy megéri „végigcsinálni”! „Az élet szépség, csodáld meg!” „Mindannyiunknak egy élete van! Miért nehezítjük meg egymásnak?”
Az utolsó idézetet pedig külön ki is emelném! „A legjobbat add a világnak, amid csak van, s ha verést kapsz cserébe, mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van!” És ide leírnék még egy gondolatot, amit a kis, fekete noteszomba is fel van írva, ami a következő: Attól, hogy valaki nem jó hozzám, én még lehetek jó hozzá!
Miki
2016
Bowling & Pizza & Karaoke
Egyik nap délután, egészen pontosan ebéd után, a klub előtt elmentem vásárolni egy adatkábelt a régi telefonomhoz. Szerettem volna letölteni róla a képeket, amiket még Barcelonában készítettem. Bár a telefont már nem használom, mivel sajnos az akkumulátor tartó levált, de a képek azért még rajta voltak. Elmentem egy boltba, ahol lehetett ilyen kábelt venni, és megvettem. És mit ad az Élet, összefutottam az egyik régi barátommal, akivel egy ideje már nem nagyon tartjuk a kapcsolatot. Néha váltottuk azért pár levelet a Facebookon, de régebben majdnem napi szinten kapcsolatban voltunk. És mekkora véletlen, hogy én pont akkor mentem arra, amikor ő munkába ment, hiszen ott dolgozik a Dózsa György útnál, ahol az az üzlet is volt ahol a kábelt vettem. És el kell mondanom, hogy mennyire nem hiszek a véletlenekben. Pár szót váltottunk csak, de azt azért megbeszéltük, hogy majd telefonálok, és beszélünk még. Így is volt vasárnap felhívtam és tök jót beszélgettünk és megbeszéltük, hogy ő és én, meg még az egyik másik közös barátunk a Peti elmegyünk egyik nap bowlingozni. Az egész az András, így hívják egyébként a srácot akivel összefutottam, ötlete volt egyébként. Mondta hogy hívjam meg még a Jani-t is, aki szintén közös barát, és hogy hétvégére intézzem a programot mert a Jani hétközben külföldön dolgozik. Nem tudom, hogy Isteni szerencse volt-e, de elsőre sikerült jó dátumot találni a „gurigázáshoz” mindenkinek jó volt a szombati nap. Így hát össze is jöttünk szombaton 18 órakor és bowlingoztunk egy jót. Hát hogy jót, az egy kicsit túlzás, már abból a szempontból, hogy volt olyan játék, amikor 3x egyetlenegy bábut sem találtam el. Minden játék 10 gurításból áll egyébként. Ott bénáztam, állandóan mellé gurult a golyó, nem nagyon tudtam rendesen koncentrálni. Aztán támadt egy ötletem, hogy mi lenne, ha kipróbálnám a bal kézzel gurítást, hátha úgy jobban megy. Jobb kezes vagyok egyébként, de nem fogjátok elhinni, bal kézzel sokkal több bábút tudtam felborítani. 5 játékot játszottunk egyébként összesen. Az egyik játék alatt volt, hogy csak 40 pontom volt, míg a győztes 104 ponttal nyert. Ekkor még a jobb kezemet használtam. Mikor átálltam a balkezes gurításokra, feljavult a dobó átlagom, már 70, 80 pontot is elértem már. Volt olyan játék, ahol zsinórban, egymás után 5x dobtam 9-et. Bowling után pedig elmentünk, ekkor már csak 3-an voltunk csak egyébként, pizzázni egyet. Aztán éjszakára nem mentem haza, a Petinél, és a barátnőjénél töltöttem az éjszakát, mert pizzázás után még el akartunk menni karaokezni is. Ekkor már este 11 óra fele járt az idő. Volt egy hely a Petiék lakásának közelében, ahova lehetett volna menni énekelni, de pechünk volt, zárva volt a hely. Így a Petiéknél dalolásztunk különféle dalokat. Az időjárás nem volt valami kedvező, 15 fok körül volt a hőmérséklet éjfél környékén. Olyan fél 2-kor feküdtünk le, és másnap 10-kor keltünk. Aztán még egy moziba is elmentünk vasárnap. Hosszú ideje nem volt már ennyire mozgalmas, eseményekkel teli napom. De ki tudja, hátha még lesz. Én nagyon remélem.
Miki
2016
Miki
2016
Kínai Horoszkóp: A Kutya
Elképzelhető, hogy van olyan, akit nem érdekel ez a téma, mert úgy gondolja, hogy hülyeség, hogy az embernek van horoszkópja és meghatározott szempontok szerint történik vele minden az életében. De engedjétek hogy elmondjam, hogy mennyivel másabb a kínai asztrológia, mint az európai. Ebben nem az van, hogy mivel ma sütni fog a nap jó kedved lesz és találkozol életed szerelmével, hanem itt meghatározott tulajdonságai vannak a különböző jegyeknek. Minden jegynek más és más. Leírja, hogy mi motíválja az adott jegyet, milyen foglalkozás jó neki meg, ehhez hasonlókat. Egyelőre a Kutya jegyről fogok írni, mivel én is ebben a jegyben születtem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)