Új csoport alakult a klubban. Többen többször mondták nekem, hogy kéne egy irodalmi kör, ahol beszélgetni lehetne az irodalomról, gondolatokról, érzésekről. És persze nekem, a magyar szakos tanárnak címezték a témát.
Először elengedtem a fülem mellett ezeket a hangokat. Ugyan kit érdekelne itt Ady magányossága, József Attial bánata vagy Csokanainak aza kívánsága, hogy a versírásból éljen meg?
De csak addig mondogatták nekem, hogy el kezdtem gondolkodni, hogyan is lehetne ezt csinálni. Azt találtam ki, hogy minden alkalomra más hozzon verset. Így nem az én ízlésvilágom érvényesül, hanem a tagoké.
Eredetileg egy hónapban egy alkalomra gondoltam. De olyan sikere lett a beszélgetésnek, hogy elhatároztuk, minden hétfőn délután találkozunk.
A második alkalomra Misi egy József Attila-verset hozott nekünk, íme:
József Attila: Együgyü ének
Fiatalember, húszesztendős, velem egyidős
Szép szeretőjét nagyon szereti
Ugy szereti, épp mind medrét a folyó, amelyikben a halak is lebúnak az
iszapba, ha elfáradtak
Csak símogatja és nagyon szereti
Ha virágot kap, mind odaadja, a kenyeret is odaadja, nem szegi meg maga
Fölolvassa neki az újságot, megvárja, amíg elalszik, aztán elalszik ő is
Tüzet rakni is segít és fütyörészve vágja föl a fát
Ha volna szeretőm, én is nagyon szeretném
Éppen mint a medrét a folyó.
A vers 1925. áprilisában íródott, József Attila ekkor 20 éves volt.
A versformáját tekintve szabadvers. Ezt a versformát Kassák Lajos honosította meg. Ez azt jelenti, hogy nem kötött a vesrssor, nincs rím , ezek helyett belső lüktetése van a versnek. A mű meghatározó hasonlata:”szeretőjét úgy szereti,mint medrét a folyó” A folyóban a halak is lebuknak az iszapba, ha elfáradtak. Ezért úgy gondoljuk a „ meder „ kifejezés a biztonságot jelenti. A vers szereplője szeretőjét annyira szereti, hogy mindent megad neki, , „ csak símogatja és szereti”. Mindent odaad neki : a virágot , a kenyeret. Ellátja információval, őrzi álmát, és csak szeretője után alszik el.
A záró gondolatban a költő visszatér a verset kezdő hasonlathoz: „ Ha volna szeretőm, én is nagyon szeretném
Éppen mint a medrét a folyó.”
Ez egy kedves, derűs szerelmes vers. Ez a hang sajnos eltűnik József Attila későbbi verseiben.
Éva és Ali
2016
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése