Teréz anya

Teréz anya Szkopjéban született, 1910. augusztus 26-án. A mai Albániában és Macedóniában is kisebbségben élő aromán nemzetiséghez tartozó, római katolikus apáca, a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend alapítója, a Nobel-békedíj (1979) és számos magas kitüntetés tulajdonosa, aki Kalkutta szegényei között végzett áldozatos munkájával az egész emberiség elismerését kiváltotta. A Szentszék Teréz anya halálát követően a szokásos öt év helyett egy évvel elindította a boldoggá avatási eljárást, amely az első lépés a szentté avatás felé. Teréz anya az önzetlenség és a nagylelkűség legendája. Belső harmóniában és lelki nyugalomban élte életét.
Most megosztanék veletek néhány idézetet tőle, és elmondanám róluk a véleményemet. A mosolygásról két idézetem is van: „A béke egy mosollyal kezdődik.” A béke fontos szerepet töltött be az életében, egész életében tulajdonképpen a világbékéért harcolt. És véleményem szerint nagyon szép gondolat, egy mondatban említeni a békét a mosolygással. A másik idézet: „Mosolyogjatok egymásra, a férjetekre, a feleségetekre, gyermekeitekre, válogatás nélkül minden embertársatokra - s ez segít majd, hogy kibontakoztassátok egymás iránti szereteteteket.” Énnekem is volt olyan időszaka az életemnek, mikor nem mosolyogtam sokat, és olyan is, mikor mindenkire mosolyogtam. Már attól jobban érzi szerintem az ember magát, ha rámosolyog valakire. És nem csak a mosolygás a fontos, hanem a kedves szavak is. Lehetek én kedves bárkihez anélkül is, hogy akarnék tőle valamit, vagy el szeretnék érni bármit. „A kedves szavak rövidek és könnyen kiejthetőek, de a visszhangjuk valóban végtelen.” A szerelemről is szép szavakban osztott meg velünk, kitűnő gondolatokat: „A szerelem olyan gyümölcs, aminek mindig szezonja van, és mindenki számára megszerezhető.” Sokaknak az a hozzáállásuk, hogy nem tesznek inkább semmit, mert úgysem tudnak vele megváltoztatni bármit is. Hát ő nem így gondolta: „Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger.” És végezetül néhány idézet az életről. Az élet ugyan sok szenvedéssel jár, de én úgy érzem, hogy megéri „végigcsinálni”! „Az élet szépség, csodáld meg!” „Mindannyiunknak egy élete van! Miért nehezítjük meg egymásnak?”
Az utolsó idézetet pedig külön ki is emelném! „A legjobbat add a világnak, amid csak van, s ha verést kapsz cserébe, mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van!” És ide leírnék még egy gondolatot, amit a kis, fekete noteszomba is fel van írva, ami a következő: Attól, hogy valaki nem jó hozzám, én még lehetek jó hozzá!

Miki
2016