Pompeji – katasztrófa és kulturális hagyaték I. rész

Művészetbarátoknak – röviden!


Az emberiség történetének egyik legtragikusabb és ugyanakkor – az utókor számára – egyik leggazdagabb kulturális kincset adó eseménye történt Krisztus után 79-ben, az akkori Római Birodalom területén.
Az itáliai félsziget középső részén található Vezúv vulkán minden előjel nélkül, hatalmas robbanással tört ki. Forró, az átégéstől szivacsos állagú kőzeteivel és forró hamuval borította be 3 méter vastagon Pompeji kb. 20 000 fős városát és annak környékét. A hamuréteget talajtakaró vonta be a századok során.
Megrázó, korabeli leírásokból sejthetjük, hogyan estek áldozatul a természet vak erőinek vétlen emberek, állatok tízezrei, a menekülésre még esélyük sem lévén.
De nézzük Pompeji korábbi történetét!
Az ősi vulkáni tevékenység nyomán növénytermesztésre kiváló, foszfátban gazdag talaj alakult ki, amely kapcsolódott a kedvező klímával. Így a környék „éléskamrája” lett a campaniai vidék. A növénytermesztéshez pedig állattenyésztés társult. A városokban a mezőgazdaság termékeit feldolgozó kézművesek telepedtek meg. A nápolyi öböl a tengeri hajózáshoz adta meg a kedvező feltételeket. A Római Birodalomban nagy szerepet játszott a földtulajdon. Amellett, hogy rabszolgatartó társadalom volt, az előkelőségek többnyire földbirtokosok is voltak. Ez azért fontos, mert a környék mezőgazdasági központjai, majorságai az idő haladtával részben villákká is alakultak. Szokássá vált, a gazdag tulajdonosok kényelmét kiszolgáló épületek létrehozása a gazdasági épületek mellett.
Pompeji további történetével a következő részben foglalkozunk.

2016

Sziget 2016.

A fiam 23 éves és szereti a kihívásokat. A nyári időszakban is dolgozik, az országos mentőszolgálatnál.
Néha mesél. Múltkor egy részeg ember testvére hívta ki őket azzal, hogy vigyék haza a részeg öccsét. – Ez nem taxi! - világosította fel a fiam az illetőt. – Fogja a testvérét és támogassa haza! – mondta.
- De nem tudom, értse meg! Szó, szót követett. Végül a részeg férfit elvitte a mentő az egyik kórház detoxikálójába.

Na de a Sziget! Az nagyon izgalmas. Nem lehet kihagyni. A fiamnak ott kell lennie. Vállalt hát egy éjszakai szolgálatot. Este 18 órától, másnap reggel 6-ig kellett ügyelni. 17 esetük volt, nem részletezem. A papírmunkákat nem tudták befejezni, annyira elúsztak. Ugyanis minden egyes esetet külön rögzíteni kell. Név, születési dátum, anyja neve stb…
 Egyébként a fiamnak lesújtó véleménye volt a Szigetről, hiszen ő csak a rossz oldalát látta: az eszméletlenségig lerészegedett, meg drogos fiatalokat. Azt mondta, hogy volt ott egy tizenöt éves kislány, szintén részegen, és olyan holmiban, ami semmit sem takart. Ez nagyon felháborította őt.
Jól van - gondoltam magamban. Minden esélye megvan rá, hogy jó apa legyen, olyan, aki odafigyel a gyerekeire.

Éva

Nagypapám és én

Ebben a cikkemben az anyai nagypapámmal való kapcsolatomról fogok írni. Általában mindenki jóban szokott lenni a nagyszüleivel, ezzel én sem voltam másként.
Udvari Lászlónak hívták, viszont sajnos az anyukámmal nem volt felhőtlen a kapcsolata. Az az igazság, hogy nem szerette annyira, amennyire kellett volna. Én megfogalmaztam magamnak, hogy a nagyapa az édesanyám helyett is engem szeretett. El is mondtam ezt anyukámnak, nem biztos, hogy megnyugtattam vele, de engem mondjuk, megnyugtatna ez a tény. Én ezért osztottam meg vele.
Túl sok időt sajnos nem töltöttem nála, csak nyaranta 1-1 hetet és karácsonykor 1-1 napot, de olyan élményeket kaptam tőle, amiket, míg élek nem felejtek el. A kakaót például olyan istenien tudta készíteni, hogy az ízét még ma is érzem a számban. Keserű kakaóból készítette, nem édesből. Úgy csinálta, hogy a kakaót egy kis tejjel felöntötte, majd kikeverte mézzel és csak utána öntötte fel az egészet tejjel. Azóta sem ittam olyan finom kakaót. És nem csak a kakaóra emlékszem, hanem arra is, ahogy tanítgatott.
Elmentünk együtt horgászni. Aztán ultizott velem. Sakkozni is megtanított. Vette a fáradságot és mindezekre megtanított. Valószínűleg, mondjuk, én is jó tanuló voltam. Nagymaroson volt telke és volt hozzá kert is, amit ő a saját kezével művelt. Volt saját méze, szőlője és bora is. A boros pincét a saját kezével építette fel.

Gyümölcsökből és zöldségekből sem volt hiány a kertben. Mezőgazdász ember volt, aki mindent tudott a mezőgazdaságról, és mindezt gyakorolta is.
Mindig jól bánt velem. Bár sosem mondta, hogy szeretlek, de éreztette azzal. ahogy törődött velem. Sosem volt ideges, türelmetlen vagy ingerlékeny, még akkor sem, ha délutáni pihenéséből keltettem fel azzal, hogy én nem tudok napközben aludni. Egyetlen egyszer az is előfordult, hogy elporolta a fenekemet, mert nagyon rosszul viselkedtem. Mondhatni megérdemeltem a fenékre csapást.
Sajnos ma már nincs köztünk. Nagyon sokat dohányzott, majd tüdőrákban meghalt. Rendszeresen járok hozzá a temetőbe, és emlékét örökre megőrzöm!

Miki

2016

Na ezt übereld! - romantikus novella

- Hogy egyeseknek milyen sürgős! - mondta Hajdú Ferenc, übertaxis félhangosan autója volánja mögött. Egy fiatal srác ugyanis a piros jelzés ellenére átment a zebrán.
2014. augusztus 30. volt, éjjel 2 óra. A férfi a Hősök terére igyekezett, ugyanis ott egy fiatal nő várta. Egyszóval fuvarja volt.

A nő a 7-es troli megállójában várta. Egy világoskék blúz és egy fehér szoknya volt rajta. Ferenc magában megjegyezte: „Milyen csinos!” A nő beült a hátsó ülésre és bemondta a címet. -Tudja, egy buliban voltam, innen nem messze, de eluntam magam és eljöttem. Mások még azt mondták hajnali 5-ig maradnak. Tudja, sok szimpatikus csajszi meg pasi gyűlt ott össze, de aztán fél 2 körül jutott eszembe, hogy a macskám még nem kapott vacsorát. - mondta még a nő.
Ferenc némán hallgatta, majd amikor a nő abbahagyta „monológját” bekapcsolta a rádiót. A RÁDIÓ 1-en épp a „More than a feeling” című szám ment.
- Szeretem ezt a számot - mondta halkan elmélázva a nő.- Jó szám és
- Elnézést, hogy félbeszakítom, de ön nem Rezes Judit?
A nő hallgatott egy sort, majd bizalmatlanul, lassan, halkan így szólt:
- Ismerjük egymást? Valóban Rezes Judit vagyok. Honnan a
- Tudtam én! - csapott vidáman a kormányra a férfi. - Nem emlékszel? A gimnáziumban. harmadikban és negyedikben egy osztályba jártunk. Hajdú Feri vagyok. Te korrepetáltál anno matekból.
A nő elmosolyodott.
- Jé, tényleg! Hajdú Feri! Buta voltál a geometriához, mint a tök! Te inkább töriből, meg irodalomból voltál jó.
 A férfi bólintott.
- Igen. Hány éve is érettségiztünk?
-17 éve.
- Akkor te is most vagy 35.
- Annyi vagyok. Na és, mondd Feri, nős vagy?
- Elvált. Emlékszel Kiss Eszterre?
- Arra a stréberre? Hát hogyne! Szinte minden tárgyból ötöse volt. Hiába hívtuk néha-néha bulizni, mindig az volt a válasza: „bocs, fiúk, lányok tanulnom kell…”
- Ő volt a feleségem - mondta halkan a férfi.
Judit a szája elé kapta a kezét.
- Jaj, ne haragudj! Ezer bocs! Én nem akartam…
- Semmi baj, Judit! Azért váltunk el 2009 őszén, mert megcsalt a legjobb barátommal. Sohasem bocsátottam meg neki! Még ma is elönt a szomorúság, ha arra gondolok, hogy ő és Péter…
A nő halkan szólalt meg:
- Nagyon sajnálom, Feri…
Időközben a rádióból már Britney Spears Toxicja hallatszott. Az autó már a Rákóczi úton járt az Uránia mozi környékén.


D.Zsolt
2016

Balatonszárszói nyaralás

Idén Balatonszárszóra mentünk nyaralni. Az, hogy hova utazunk már tavasszal eldőlt, és azt is hamar megtudtuk, hogy mikor fogunk utazni. Tavaly is itt töltöttük a klub nyaralást, úgyhogy nekem már ismerős volt a hely.
A hétfő reggel 9 órai találkozóra mindenki idejében odaért, így már indulhattunk is a Balatonra. Ez a vakáció egy kicsit különbözött a tavalyitól. Előző évben mi klubtagok szerveztük meg a programot, idén a szociális munkásokkal együtt közösen döntöttük el, hogy mit fogunk csinálni a nyaralás hat napja alatt.
Hétfőn dél körül érkeztünk meg a szálláshelyünkre. Még nem lehetetett elfoglalni a szobákat, ezért lementünk a partra és ettünk egy lángost. Ezt követően mindenki elfoglalta a szobáját, majd csendes pihenő következett és a délutáni program strandolás volt. Sajnos nem volt valami meleg a víz. Egészen pontosan 18 fokos volt. A nyaralás előtt 2 napig egyfolytában esett az eső, ezért nagyon lehűlt a tó. Sokat tanakodtunk, hogy belemenjünk-e egyáltalán a vízbe, de végül mindenki rávette magát, hogy megmártózzon. Azt gondoltam magamban, mondom, itt vagyok a Balatonnál, muszáj belemennem a vízbe. De egyébként csak arra volt nehéz rávenni magát az embernek, hogy nyakig megmártózzon. Mikor már benne voltunk a vízben, kellemes volt hőmérséklete. Alig akartunk kimenni fürdés után.

Falatka

Sose fogom elfelejteni azt a napot, mikor megismerkedtem a Falatkával. Úgy köszöntött engem, mintha már ezer éve ismertük volna egymást. Mindig így fogadott: Szervusz kedves barátom! Hogy vagy? Ez nagyon jól esett nekem. Még sosem találkoztam ilyen emberrel, aki ilyen kedves lett volna hozzám. Mondhatni, Ő volt a klub lelke. Mindig mindenkihez kedves volt. Mindig mindenkinek mondott pár kedves szót. Sose volt ideges vagy rosszkedvű. Ha rosszabb is volt a kedve, nem lehetett rajta látni. Ilyenkor kevésbé volt aktív, kevesebbet beszélt, de nem sokszor fordult ilyen elő vele.
A legtöbbször a konyha környékén sürgött forgott. Eleinte ő főzte a kávét. Meglátott engem, illendően köszöntött, és már mondta is, hogy: rögtön hozom a kávét. Sosem ittam olyan jó kávét, amilyet Ő csinált. Amíg volt főzőklub keddenként, addig abban is aktívan részt vett. Hagymát vagy krumplit pucolt, kavargatta az ételt, bármit rá lehetett bízni. A palacsintasütésben is verhetetlen volt.
Az „Édes péntek” csoport oszlopos tagja volt. Előfordult, hogy 50-nél is több palacsintát sütött meg egyhuzamban. Ott állt a tűzhely mellett és csak sütötte őket. És hozzá kell tennem, hogy nem 10 percig tart megsütni 50 palacsintát

Búcsú Lacitól

Szervusz Lacikám! Üdv a koránkelőknek!!!

Így köszöntöttük egymást minden nap. Legyen az a hét bármely napján, még kedden reggel 10 órakor is, Lacit nem lehetett megelőzni. Akár esett az eső vagy a hó, vagy +40 fok hőség volt, már a klub nyitása előtt Ő ott volt, még én sem tudtam megelőzni. Időjárástól függően a klub ajtaja előtt, vagy a kertben a padoknál, ott volt Laci és pöfékelte az elmaradhatatlan szivarkáját. Még be sem léptem az ajtón Ő már a kávét csinálta, és ürítette ki a mosogatógépet Magdussal. Itt van Ali barátom a poharad mondta szertartásosan. Nekem már csak a kész kávét kellett kitöltenem.
Amikor a konyhában már minden rendben volt Laci rákattant a számítógépre és a Google segítségével megkereste például Csanáloserdőt Romániában. Büszkén mutatta be szülőhelyét és a többi helyet, ahol mozgalmas élete során járt. Ezeken kívül még sokszor „utazott” a neten vonattal is, bár a vonat füttyétől félt, ez már gyerekkori fóbiája volt.
A másik nagy szenvedélye az órák voltak. Nem csak gyűjtötte, hanem javította is őket. Akkor örült a legjobban, ha valaki egy régi órát adott neki, az sem volt, baj, ha nem járt. Ha volt hozzá alkatrésze meg is csinálta őket. Órákig tudta nézni a neten a retró magnókat és rádiókat is. Büszkén mutatta nekem, hogy ilyen MK-21-es kazettás magnója neki is volt.
Laci kívülről fújta a régi kabarétréfákat is. Nagyon sok anekdotát és viccet is ismert.
Kedvenc hobbyja még a zenehallgatás volt. Legjobban a Fonográf együttest szerette. Ha karaoke volt a klubban Ő is vállalta, hogy énekeljen. A dalkörben is részt vett.
Laci sütni és főzni is nagyon szeretett. Az Ő nevéhez fűződött az édes pénteken a palacsinta party. Ezt a szeme miatt abba kellett hagynia, mert neki is, mint nekem szürke hályog műtétje volt, és ez mindkettőnknek zöld hályoggal párosult. Neki ráadásul leszakadt a retinája is, amit visszaragasztottak. Nagy szeretettel emlegette  Burka doktornőt. Mindkettőnket ő operált meg. Ráadásul Laci csak egy szemére látott, így neki jobban kellett vigyáznia. Talán Laci volt a klubban az egyetlen, akit mindenki szeretett, és aki mindenkivel jóban volt.  Halála mindnyájunkat megrendítette.  Csak 58-éves volt.

Ali
2016