Udvari Lászlónak hívták, viszont sajnos az anyukámmal nem volt felhőtlen a kapcsolata. Az az igazság, hogy nem szerette annyira, amennyire kellett volna. Én megfogalmaztam magamnak, hogy a nagyapa az édesanyám helyett is engem szeretett. El is mondtam ezt anyukámnak, nem biztos, hogy megnyugtattam vele, de engem mondjuk, megnyugtatna ez a tény. Én ezért osztottam meg vele.
Túl sok időt sajnos nem töltöttem nála, csak nyaranta 1-1 hetet és karácsonykor 1-1 napot, de olyan élményeket kaptam tőle, amiket, míg élek nem felejtek el. A kakaót például olyan istenien tudta készíteni, hogy az ízét még ma is érzem a számban. Keserű kakaóból készítette, nem édesből. Úgy csinálta, hogy a kakaót egy kis tejjel felöntötte, majd kikeverte mézzel és csak utána öntötte fel az egészet tejjel. Azóta sem ittam olyan finom kakaót. És nem csak a kakaóra emlékszem, hanem arra is, ahogy tanítgatott.
Elmentünk együtt horgászni. Aztán ultizott velem. Sakkozni is megtanított. Vette a fáradságot és mindezekre megtanított. Valószínűleg, mondjuk, én is jó tanuló voltam. Nagymaroson volt telke és volt hozzá kert is, amit ő a saját kezével művelt. Volt saját méze, szőlője és bora is. A boros pincét a saját kezével építette fel.Gyümölcsökből és zöldségekből sem volt hiány a kertben. Mezőgazdász ember volt, aki mindent tudott a mezőgazdaságról, és mindezt gyakorolta is.
Mindig jól bánt velem. Bár sosem mondta, hogy szeretlek, de éreztette azzal. ahogy törődött velem. Sosem volt ideges, türelmetlen vagy ingerlékeny, még akkor sem, ha délutáni pihenéséből keltettem fel azzal, hogy én nem tudok napközben aludni. Egyetlen egyszer az is előfordult, hogy elporolta a fenekemet, mert nagyon rosszul viselkedtem. Mondhatni megérdemeltem a fenékre csapást.
Sajnos ma már nincs köztünk. Nagyon sokat dohányzott, majd tüdőrákban meghalt. Rendszeresen járok hozzá a temetőbe, és emlékét örökre megőrzöm!
Miki
2016
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése