Az emberiség történetének egyik legtragikusabb és ugyanakkor – az utókor számára – egyik leggazdagabb kulturális kincset adó eseménye történt Krisztus után 79-ben, az akkori Római Birodalom területén.
Az itáliai félsziget középső részén található Vezúv vulkán minden előjel nélkül, hatalmas robbanással tört ki. Forró, az átégéstől szivacsos állagú kőzeteivel és forró hamuval borította be 3 méter vastagon Pompeji kb. 20 000 fős városát és annak környékét. A hamuréteget talajtakaró vonta be a századok során.Megrázó, korabeli leírásokból sejthetjük, hogyan estek áldozatul a természet vak erőinek vétlen emberek, állatok tízezrei, a menekülésre még esélyük sem lévén.
De nézzük Pompeji korábbi történetét!
Az ősi vulkáni tevékenység nyomán növénytermesztésre kiváló, foszfátban gazdag talaj alakult ki, amely kapcsolódott a kedvező klímával. Így a környék „éléskamrája” lett a campaniai vidék. A növénytermesztéshez pedig állattenyésztés társult. A városokban a mezőgazdaság termékeit feldolgozó kézművesek telepedtek meg. A nápolyi öböl a tengeri hajózáshoz adta meg a kedvező feltételeket. A Római Birodalomban nagy szerepet játszott a földtulajdon. Amellett, hogy rabszolgatartó társadalom volt, az előkelőségek többnyire földbirtokosok is voltak. Ez azért fontos, mert a környék mezőgazdasági központjai, majorságai az idő haladtával részben villákká is alakultak. Szokássá vált, a gazdag tulajdonosok kényelmét kiszolgáló épületek létrehozása a gazdasági épületek mellett.
Pompeji további történetével a következő részben foglalkozunk.
2016
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése