Aki elolvassa a címet, biztos azt hiszi, megzavarodtam, vagy elírtam valamit. Hát nem. Tettem egy kirándulást Szentendrére egyedül, azt is leírom mindjárt, hogy miért. Higgyétek el, nem zavarodtam meg.
Szóval kitaláltuk, hogy kirándulunk egyet Szentendrére. Éppen aktuális lett volna egy szombati csoport és a szociális munkások közül éppen nem ért rá senki megtartani a programot, így kitaláltuk, hogy akkor mi magunk teszünk egy kirándulást Szentendrére. Hamar kitaláltuk, hogy hova szeretnénk menni, nem sokat tanakodtunk rajta, elsők között lett megnevezve Szentendre. Sok érv szólt amellett, hogy ide menjünk, többek között az, hogy: közel van, HÉV-vel megközelíthető, ami viszonylag olcsó, a Batthyány tértől 40 perc alatt oda lehet érni, szép és mindenképpen érdemes megnézni. Rajtam kívül többen is jelezték, hogy el fognak jönni, összegyűltünk legalább 5-en, 6-an, akik jöttek volna. Úgyhogy nem gondolkodtunk a dolgon tovább, kihirdettük a szombati csoport programjaként, a kirándulást Szentendrére. 11 órára beszéltük meg a találkozót a Széll Kálmán térre, ezúttal sikerült idejében odaérnem, de valahogy a többiek nem nagyon akartak megérkezni. Vártam, várakoztam, aztán elkezdtem körbe járni a téren, hogy hátha nem ott várakozom, ahova meg lett beszélve a találkozó, de senki nem jött. Eltelt 10 perc, majd 20, továbbra sem jött senki. Utólag kiderült, hogy a többiek beszéltek egymással telefonon, és megbeszélték, hogy mivel úgy is lóg az eső lába, elhalasztják a kirándulást. Sajnos az én számom senkinek nem volt meg, így nem tudtam róla, hogy elmarad a csoport. De azért azt szeretném jelezni, hogy egy csepp eső sem esett. Szóval semmiképpen sem szerettem volna dolgom végezetlenül hazamenni, mivel 2, 2 és fél órát már amúgy is elvesztegettem a készülődéssel és az utazással, Budakesziről jöttem be a megbeszélt helyre, úgy döntöttem, ha egyedül is, de elmegyek Szentendrére. További indokok voltak még, amiért az utazás mellett döntöttem, hogy készítettem elemózsiát, persze megehettem volna otthon is, de végül így út közben ettem meg, na meg amúgy is régen voltam már Szentendrén, körülbelül 15 éve, úgyhogy ezeket mind számba vetve, döntöttem végül az utazás mellett.
Csütörtöki csopik
Ugyanis nekem fél egykor számítástechnikai konzultációm van, Ágnessel, majd ezt követi a Mandala, utána a Flow csoport, majd a Buddhista csoport. Az első háromról már többször írtam, így most inkább a Flow és a Buddhista csoportot említeném meg, melyet Mezsu vezet. Az első csoport Csíkszentmihályi Mihály Flow című könyvére épül fel. Hol Mezsu, vagy Zoli olvas fel a könyvből, a felolvasást bármikor meg lehet szakítani, akár azért, mert nem teljesen értjük meg a szöveget, vagy azért, mert eszünkbe jutnak gondolatok, melyeket meg akarunk beszélni a többiekkel. Ennek köszönhetően lassan haladunk előre a könyvben, és Mezsunak is oda kell figyelnie, mert van, hogy messze elkalandozunk az adott témától. Maga a flow szó áramlatot jelent.
A Flow olyan állapotot jelent, amikor az ember teljesen elmélyül abban, amit csinál. Koncentrál, kézben tartja az adott helyzetet, mozgósítja belső erőforrásait és energiáit, tudatos, teljesítőképessége maximális – a legjobb formáját nyújtja. Időlegesen megszűnnek a mindennapi problémái,a gondjai háttérbe szorulnak, időérzékelése is megváltozik, eltűnik a külvilág, és úgy érzi, mintha állna az óra.
Bármilyen tevékenység kiválthatja ezt az érzést: sportolás, olvasás, problémamegoldás, beszélgetés, játék a gyerekkel, művészeti tevékenység, alkotó, vagy akár futószalag melletti munka. Ez azt jelenti, hogy a Flow nem a tevékenység tartalmától függ, hanem a minőségétől.
A Flow egyéni élmény, mely egyben az alapköve is lehet egy sikeres üzleti vállalkozásnak, egy zenei vagy festői műalkotásnak, felfedezésnek is.
A Buddhista csoport először Mezsu - Pressing Lajos szemináriuma alapján készült - jegyzetiből lett megtartva. (Pressing Lajos maga is pszichológus és buddhista tanító). Ugyanolyan a keret, mint a Flow csoportnál. Itt is sokat beszélgetünk és osztjuk meg egymással gondolatainkat. Amikor kimerítettük a jegyzetek anyagát, felvetettem, hogy van egy nagyon jó interjúkönyv a Dalai Lámával. Szerencsére Mezsunak is megvolt a könyv, melynek címe: A boldogság művészete, kézikönyv az élethez. Őszentsége a Dalai Láma és Dr. Howard C Cutlertől. Dr. Howard C. Cutler egy pszichiáter, ez azért volt jó, mert a kétféle kultúra ütközése miatt nagyon érdekes gondolatokat boncolgat, vet fel ez a könyv, melyen keresztül mi is sok érdekes dolgot tanulhatunk meg a Buddhista gondolkodásmódról és a Dalai Lámáról, a keleti és a nyugati emberek gondolkodásáról. Sokat tanulhatunk magunkról.
Mindkét könyvet tudom ajánlani mindenkinek, akiket mélyebben is foglalkoztatnak ezek a kérdések.
Ali
2015
Félsziget tábor Balatonszárszón
Már jóval a táborba indulás előtt eldőlt, hogy hova is fogunk elutazni nyaralni a Félsziget klubházzal, a helyet úgy hívják Balatonszárszó. Ajándék volt az, aki javasolta, hogy ide utazzunk el idén, hiszen ő már évek óta erre a helyre jár nyaralni. A tavalyi táborhellyel senki nem volt túlságosan megelégedve, én megjegyzem, hogy ebből semmit nem vettem észre, mert én mindennel meg voltam elégedve, de döntés született, hogy 2015-ben máshova fogunk elutazni. A pontos időpont július 21 és 25 közötti 5 napra esett. Július 21-én indultunk a Déli pályaudvarról, ahova 10.45-re volt megbeszélve a találkozó. Mindenki időben megérkezett, volt, aki jóval korábban odaért már, de lényeg, hogy senki nem késett el. Megemlíteném még, hogy az idei egy rendhagyó tábornak tekinthető, hiszen ezúttal úgynevezett „meghívásos rendszerben” dőlt el, hogy ki az, aki elutazhat, a szociális munkásaink döntötték el, hogy kit hívnak meg Balatonszárszóra. Kicsit tartottam tőle, hogy működni fog-e a dolog, mert a rendhagyó szó nem csak azt jelentette, hogy csak az mehetett el, akit meghívtak, hanem azt is, hogy a tábor programját is mi, táborozók állítottuk össze. Az eszközöket és minden egyebet biztosított hozzá a Félsziget klub. Ajándék intézett minden dolgot a tábor folyamán. Elintézte, hogy mindenről legyen számla, plusz ebédet szervezett, ha szükség volt rá, tologatta az étkezések időpontját, és mindennel a nyakára lehetett járni, ha ügyes bajos dolga volt az embernek. Sosem volt ideges, türelmetlen, vagy ingerült. Bármikor, bármiben készséggel állt a rendelkezésünkre. Mindezek természetesen igazak voltak a Kareszra is, szervezni nem szervezett ugyan annyit, mint az Ajándék, de az összes csoportot ő tartotta, levezette, hanganyagot szerzett hozzá és alaposan felkészült. Minden nap voltunk a strandon, léghokiztunk, voltak közös beszélgetéseink, elutaztunk Tihanyba, kártyáztunk, voltunk a József Attila emlékházban, elmentük közösen együtt jól érezni magunkat az utolsó estén. Ezeket a programokat fogom most részletezni napi bontásban.
Alkotás utcai alkotócsoport
- Misi, te is tagja vagy a csoportnak, mit tanultatok Ágitól?
- Azt tanultuk, hogy engedjük el magunkat, hogy kijöjjön az ösztönös művészet.
- És technikai szempontból?
- A színek harmóniájának helyes használatát, az árnyékolást, hogyan kell egy portrét megszerkeszteni, a grafikai elemek használatát, a rézkarc és az acélmetszet egyszerű használatát. Egy papírt befestettünk, majd ráhelyeztünk egy másikat, és egy pálcikával rajzoltunk rá, ami a másik oldalon megjelent. Ennél a technikánál sietni kellett, nehogy az akrilfesték megszáradjon. Nonfiguratív és közös rajzokat is készítettünk. Tavaly volt először, hogy részt vettünk a Tárt kapu című kiállításon, ahol képeink nagy sikert arattak.
Idén már nem is kellett pályázni, automatikusan felkértek minket a részvételre. Természetesen idén is ott voltam a kiállítás megnyitóján. Tőlünk nemcsak az én, hanem Zoli képeit is kiállították. Büszkék vagyunk, mert csak három képet lehetett pályáztatni, de tőlünk hat képet állítottak ki. Ez a siker Ági odaadó segítsége nélkül nem valósulhatott volna meg. Remélem, ez a sikersorozat továbbra is folytatódni fog, és még sokat tanulhatunk Ágitól, aki mindezt munka után társadalmi munkában csinálja.
Ali
Misi
2015
- Azt tanultuk, hogy engedjük el magunkat, hogy kijöjjön az ösztönös művészet.
- És technikai szempontból?
- A színek harmóniájának helyes használatát, az árnyékolást, hogyan kell egy portrét megszerkeszteni, a grafikai elemek használatát, a rézkarc és az acélmetszet egyszerű használatát. Egy papírt befestettünk, majd ráhelyeztünk egy másikat, és egy pálcikával rajzoltunk rá, ami a másik oldalon megjelent. Ennél a technikánál sietni kellett, nehogy az akrilfesték megszáradjon. Nonfiguratív és közös rajzokat is készítettünk. Tavaly volt először, hogy részt vettünk a Tárt kapu című kiállításon, ahol képeink nagy sikert arattak.
Idén már nem is kellett pályázni, automatikusan felkértek minket a részvételre. Természetesen idén is ott voltam a kiállítás megnyitóján. Tőlünk nemcsak az én, hanem Zoli képeit is kiállították. Büszkék vagyunk, mert csak három képet lehetett pályáztatni, de tőlünk hat képet állítottak ki. Ez a siker Ági odaadó segítsége nélkül nem valósulhatott volna meg. Remélem, ez a sikersorozat továbbra is folytatódni fog, és még sokat tanulhatunk Ágitól, aki mindezt munka után társadalmi munkában csinálja.
Ali
Misi
2015
Válogatott foci- és Fradi kézilabameccsek
Ahogy ígértem, írok egy cikket a Magyar Labdarúgó-válogatott meccseiről és a Ferencváros Kézilabda csapatának meccseiről. Először az előbbivel foglalkozom. Szóval elkezdtünk járni a Csabával a Fradi labdarúgó meccseire, egyébként a Dusánnal is össze szoktunk futni a meccseken, ő a Csaba barátja, aki megszervezte a barcelonai utunkat, amiről az egyik legutóbbi cikkemben írtam. Vagy a meccsen találkozunk vele, vagy meccs előtt összefutunk, és együtt megyünk ki. Csabában merült fel az ötlet, hogy járhatnánk a labdarúgó válogatott meccseire is. Úgy is éppen Európa bajnoki selejtező meccsekre készül a válogatott, és elkél a biztatás a csapatnak. Nem voltam ellene a dolognak, természetesen, szívesen vettem a gondolatot, benne voltam én is.
Kicsit problémásan indult ez is, mert a meccsekre a jegyet, eddig nem lehetett megvenni online. Ahhoz, hogy megvegyük mindkettőnk jegyét mindkettőnknek jelen kellett lenni a vásárlásnál, mert szükség volt a szurkoló kártyára a vásárláshoz. Akkor kitaláltuk, hogy a Csaba majd megveszi nekem is, mert a munkahelyéhez közel van egy jegyárusító pont, ahol meg tudja venni a jegyeket. De ezt én meg igazságtalannak tartottam, hogy folyton a Csaba rohangáljon a jegyek miatt. Úgyhogy igazán nem volt egyszerű az eset. Aztán idővel ez is változott, interneten lehetett megvenni a jegyeket. Az ember kiválaszthatja, hova szeretne ülni, és on-line ki is fizetheti a jegyet.
Szóval elkezdtünk járni a meccsekre. Hát az elkezdtünk az egy kicsit túlzás, eddig egyetlen meccsen voltunk, a finnek ellenin, amin nyertünk is, és így megmaradt az esélyünk a továbbjutásra. Na persze nem nagy győzelemre kell gondolni, egy góllal győztük le Finnországot. Most március végén jön a következő meccs, amire kimegyünk a Görögország elleni. A továbbjutás esélye sajnos nem a mi kezünkben van. Győznünk kell, mert a harmadik helyen állunk csak. A második helyet kell megcéloznunk, és ahhoz képest is 2 ponttal le vagyunk maradva. Tehát nem elég, hogy győzünk, de még a második helyezettnek is botlania kell. Szóval bőven elkél a biztatás a csapatnak. De nem is voltunk kevesen a Finnek elleni meccsen, bár két szektor le volt zárva a stadionban, de ezen felül teljesen tele volt a stadion.
Ez körülbelül 15-17 ezer embert jelent. Nagyon jó volt a meccs, jól szórakoztunk végig. Többet is támadtunk, mint a finnek és valahogy sikerült begyömöszölni azt az egy, győztes gólt.
Kicsit problémásan indult ez is, mert a meccsekre a jegyet, eddig nem lehetett megvenni online. Ahhoz, hogy megvegyük mindkettőnk jegyét mindkettőnknek jelen kellett lenni a vásárlásnál, mert szükség volt a szurkoló kártyára a vásárláshoz. Akkor kitaláltuk, hogy a Csaba majd megveszi nekem is, mert a munkahelyéhez közel van egy jegyárusító pont, ahol meg tudja venni a jegyeket. De ezt én meg igazságtalannak tartottam, hogy folyton a Csaba rohangáljon a jegyek miatt. Úgyhogy igazán nem volt egyszerű az eset. Aztán idővel ez is változott, interneten lehetett megvenni a jegyeket. Az ember kiválaszthatja, hova szeretne ülni, és on-line ki is fizetheti a jegyet.
Szóval elkezdtünk járni a meccsekre. Hát az elkezdtünk az egy kicsit túlzás, eddig egyetlen meccsen voltunk, a finnek ellenin, amin nyertünk is, és így megmaradt az esélyünk a továbbjutásra. Na persze nem nagy győzelemre kell gondolni, egy góllal győztük le Finnországot. Most március végén jön a következő meccs, amire kimegyünk a Görögország elleni. A továbbjutás esélye sajnos nem a mi kezünkben van. Győznünk kell, mert a harmadik helyen állunk csak. A második helyet kell megcéloznunk, és ahhoz képest is 2 ponttal le vagyunk maradva. Tehát nem elég, hogy győzünk, de még a második helyezettnek is botlania kell. Szóval bőven elkél a biztatás a csapatnak. De nem is voltunk kevesen a Finnek elleni meccsen, bár két szektor le volt zárva a stadionban, de ezen felül teljesen tele volt a stadion.Ez körülbelül 15-17 ezer embert jelent. Nagyon jó volt a meccs, jól szórakoztunk végig. Többet is támadtunk, mint a finnek és valahogy sikerült begyömöszölni azt az egy, győztes gólt.
Nagy baj van
I.
Mi csak úgy hívtuk, hogy az Öreg. Magas volt, majdnem 2 méter, szálfa egyenes, nagy erős csontozattal, nagy kezekkel és lábakkal. A bal szemére nem látott. Hiába mondták neki az orvosok, hogy műtéttel helyre hozható, ő nem feküdt be a kórházba. 40 éven át a bányában dolgozott, 60 évesen nyugdíjba ment, de nem nyughatott. Mindig csinált valamit.
- Legózik – mondta a férjem. És tényleg barkácsolt mindenfélét. Ha éppen nem volt mit csinálni, akkor beszélt, hogy jövőre még rosszabb lesz, pedig már most is nehéz, stb. Mindig ugyanaz lett a nóta vége:
- Én nem itt mondom, de 10 millió ember előtt – hajtogatta. És mert nagyot hallott, eléggé hangosan is mondta.
Egy szép nyári délelőtt csörgött a telefon. Felvettem.
- Évi nagy baj van, gyere gyorsan! – kiabálta a telefonba az öreg.
- De hát mi történt?
- Ne kérdezz semmit, gyere!
Letettem a telefont, és kapkodva ráncigáltam magamra az utcai ruhát. Szinte futva tettem meg az utat, siettem, ahogy tudtam. Közben mindenféle átfutott az agyamon. Elesett, nem tud felállni, vagy rosszul lett, mert nem vette be valamelyik gyógyszerét, vagy a jó ég tudja mi történhetett? Kifulladva nyitottam be a konyhába.
- Hát mi történt? – kérdeztem lihegve.
- A szobában van valami nyöszörgést hallottam. Menj, nézd meg mi az! – kiabálta magából kikelve az öreg. Látva, hogy ő jól van, a ház sem ég, megkönnyebbülve nyitottunk be a szobába, s már én is hallottam a furcsa hangokat. Az egyik szekrényből jöttek. Kitártam a résnyire nyitva hagyott ajtót, s két újszülött kismacskát találtam, amint keservesen sírnak anyjuk után.
- Hol van az anyjuk?
- Kint a ház előtt láttam. Vidd innen ezeket!
Kimentem a ház elé és a kicsiket letettem anyjuk mellé. Visszamentem a házba. Az öreg még mindig háborgott.
- Csak résnyire hagytam nyitva az ablakot, de úgy látszik annak a rusnya macskának az is elég volt! Oda kölykezett, aztán meg ott hagyta őket.
Időbe telt, míg megnyugodott. Megvártam, hogy lehiggadjon, aztán hazamentem. Útközben azon morfondíroztam, hogy egy ilyen nagy erős ember, hogy félhet ennyire két kis macskától. És hogy két kis macska, micsoda nagy baj lehet.
Mi csak úgy hívtuk, hogy az Öreg. Magas volt, majdnem 2 méter, szálfa egyenes, nagy erős csontozattal, nagy kezekkel és lábakkal. A bal szemére nem látott. Hiába mondták neki az orvosok, hogy műtéttel helyre hozható, ő nem feküdt be a kórházba. 40 éven át a bányában dolgozott, 60 évesen nyugdíjba ment, de nem nyughatott. Mindig csinált valamit.
- Legózik – mondta a férjem. És tényleg barkácsolt mindenfélét. Ha éppen nem volt mit csinálni, akkor beszélt, hogy jövőre még rosszabb lesz, pedig már most is nehéz, stb. Mindig ugyanaz lett a nóta vége:
- Én nem itt mondom, de 10 millió ember előtt – hajtogatta. És mert nagyot hallott, eléggé hangosan is mondta.
Egy szép nyári délelőtt csörgött a telefon. Felvettem.
- Évi nagy baj van, gyere gyorsan! – kiabálta a telefonba az öreg.
- De hát mi történt?
- Ne kérdezz semmit, gyere!
Letettem a telefont, és kapkodva ráncigáltam magamra az utcai ruhát. Szinte futva tettem meg az utat, siettem, ahogy tudtam. Közben mindenféle átfutott az agyamon. Elesett, nem tud felállni, vagy rosszul lett, mert nem vette be valamelyik gyógyszerét, vagy a jó ég tudja mi történhetett? Kifulladva nyitottam be a konyhába.
- Hát mi történt? – kérdeztem lihegve.
- A szobában van valami nyöszörgést hallottam. Menj, nézd meg mi az! – kiabálta magából kikelve az öreg. Látva, hogy ő jól van, a ház sem ég, megkönnyebbülve nyitottunk be a szobába, s már én is hallottam a furcsa hangokat. Az egyik szekrényből jöttek. Kitártam a résnyire nyitva hagyott ajtót, s két újszülött kismacskát találtam, amint keservesen sírnak anyjuk után.
- Hol van az anyjuk?
- Kint a ház előtt láttam. Vidd innen ezeket!
Kimentem a ház elé és a kicsiket letettem anyjuk mellé. Visszamentem a házba. Az öreg még mindig háborgott.
- Csak résnyire hagytam nyitva az ablakot, de úgy látszik annak a rusnya macskának az is elég volt! Oda kölykezett, aztán meg ott hagyta őket.
Időbe telt, míg megnyugodott. Megvártam, hogy lehiggadjon, aztán hazamentem. Útközben azon morfondíroztam, hogy egy ilyen nagy erős ember, hogy félhet ennyire két kis macskától. És hogy két kis macska, micsoda nagy baj lehet.
Brazil nap a klubban
Brazília történelme
A XV. században fedezték fel Brazíliát, amikor egy Indiába tartó flotta az atlanti-óceán déli részén váratlanul szárazföldre bukkant. 1530-as évektől vált gyarmattá. A terület kiaknázását az ország nevét adó brazilfa kitermelésével kezdték, majd az 1580-as évek táján nagy területeken cukornádat ültettek. Az ültetvényeken főleg Nyugat-Afrikából behurcolt fekete rabszolgákat dolgoztattak. A cukornád mellett a kávé termesztése is megindult. Az ország belső részének gyarmatosítása csak azután kezdődött meg, hogy a Mato Grosso egységben arany és gyémánt lelőhelyeket tártak fel. Brazília a 19. században vált független állammá. A rabszolga kereskedelmet a 19. században betiltották, de csak 1880-ban hoztak törvényt a rabszolgaság intézményének eltörléséről. A köztársaságot 1889-ben kiáltották ki. 1808-ban a portugál királyi család Brazíliába menekült Napóleon császár elől. 1811-ben Brazília a birodalom teljes jogú, azonos jogállású tagja lett. Az udvar központja az 1773-ban alapított, Rio de Janeiro lett. VI. János király megnyitotta a brazil kikötőket barátai, azaz Anglia és európai katolikus országok előtt. Ezt a lépés tekintik Brazília de facto függetlensége kezdetének. 1816-ban Brazília francia művészeket fogadott be, akik jelentős szerepet töltöttek be Rio de Janeiro építészetében. Az anyaország és a brazilok gazdasági érdekellentétéből adódó konfliktus felerősítette az elszakadást pártoló mozgalmat. I. Péter kikiáltotta az ország függetlenségét. Október 12-én császárrá nyilvánították, majd december 1-én megkoronázták. Az ezt követően vívott függetlenségi háború 1824. március 8-án, az anyaország fegyverletételével ért véget. A császárság intézménye nem sokkal élte túl a rabszolga felszabadítást. A megerősödött hadsereg élén Teodoro Fonseca 1889. november 15-én vértelen puccsal megdöntötte a kormányt és kikiáltotta a köztársaságot. A császári család európai száműzetésbe vonult. Tagjai 1920-ig nem térhettek vissza Brazíliába.
Élővilág
Brazíliában található a Föld egyik legváltozatosabb növényvilága. Ezt a különböző időjárási, földszerkezeti és domborzati adottságainak köszönheti. Brazília 25%-a védett valamilyen formában. Ennek nagyjából fele bennszülött-föld. Másik felét vagy tagállamok, vagy szövetségi állam nyilvánította védett területté. Állatvilága is egyedülálló. A madarak közül az óriás tukán, újvilági papagájfajták.
Majmok közül az arany oroszlán majmocska, skarlát arcú majom, szürke gyapjas majom, három ujjú lajhárfélék.
Még különlegesebbek is vannak, például a hatöves tatú, vizi disznó, sörényes farkas, ormányos medve, közönséges tapír.
Vízi világából a legismertebbek: piranha, elektromos angolna, amazonasi folyami delfin,
Nemzeti parkjai híresek és egyedülállóak a világon.
Egyéb adatok
Hivatalos nyelve a portugál, népessége 203 millió, területe 8.547.404 km2, az ország legmagasabb pontja 2.884 méter, az Amazonas hossza 6.480 km, vízgyűjtő területe legnagyobb a világon. Dél-Amerikában a legnagyobb az esőerdők területe.
1500. április 22-én fedezték fel a portugálok.
Konyhaművészetében a rizs és a bab a fő étel.
Foci világbajnokságon csak 1978-ban nem vett részt, a többi alkalommal igen.
A nyári olimpiai játékokon 1920-ban vett először részt.
A téli olimpiai játékokon 1992-ben vett először részt.
V. Éva
Ali
Wikipédia
2015
A XV. században fedezték fel Brazíliát, amikor egy Indiába tartó flotta az atlanti-óceán déli részén váratlanul szárazföldre bukkant. 1530-as évektől vált gyarmattá. A terület kiaknázását az ország nevét adó brazilfa kitermelésével kezdték, majd az 1580-as évek táján nagy területeken cukornádat ültettek. Az ültetvényeken főleg Nyugat-Afrikából behurcolt fekete rabszolgákat dolgoztattak. A cukornád mellett a kávé termesztése is megindult. Az ország belső részének gyarmatosítása csak azután kezdődött meg, hogy a Mato Grosso egységben arany és gyémánt lelőhelyeket tártak fel. Brazília a 19. században vált független állammá. A rabszolga kereskedelmet a 19. században betiltották, de csak 1880-ban hoztak törvényt a rabszolgaság intézményének eltörléséről. A köztársaságot 1889-ben kiáltották ki. 1808-ban a portugál királyi család Brazíliába menekült Napóleon császár elől. 1811-ben Brazília a birodalom teljes jogú, azonos jogállású tagja lett. Az udvar központja az 1773-ban alapított, Rio de Janeiro lett. VI. János király megnyitotta a brazil kikötőket barátai, azaz Anglia és európai katolikus országok előtt. Ezt a lépés tekintik Brazília de facto függetlensége kezdetének. 1816-ban Brazília francia művészeket fogadott be, akik jelentős szerepet töltöttek be Rio de Janeiro építészetében. Az anyaország és a brazilok gazdasági érdekellentétéből adódó konfliktus felerősítette az elszakadást pártoló mozgalmat. I. Péter kikiáltotta az ország függetlenségét. Október 12-én császárrá nyilvánították, majd december 1-én megkoronázták. Az ezt követően vívott függetlenségi háború 1824. március 8-án, az anyaország fegyverletételével ért véget. A császárság intézménye nem sokkal élte túl a rabszolga felszabadítást. A megerősödött hadsereg élén Teodoro Fonseca 1889. november 15-én vértelen puccsal megdöntötte a kormányt és kikiáltotta a köztársaságot. A császári család európai száműzetésbe vonult. Tagjai 1920-ig nem térhettek vissza Brazíliába.
Élővilág
Brazíliában található a Föld egyik legváltozatosabb növényvilága. Ezt a különböző időjárási, földszerkezeti és domborzati adottságainak köszönheti. Brazília 25%-a védett valamilyen formában. Ennek nagyjából fele bennszülött-föld. Másik felét vagy tagállamok, vagy szövetségi állam nyilvánította védett területté. Állatvilága is egyedülálló. A madarak közül az óriás tukán, újvilági papagájfajták.
Majmok közül az arany oroszlán majmocska, skarlát arcú majom, szürke gyapjas majom, három ujjú lajhárfélék.
Még különlegesebbek is vannak, például a hatöves tatú, vizi disznó, sörényes farkas, ormányos medve, közönséges tapír.
Vízi világából a legismertebbek: piranha, elektromos angolna, amazonasi folyami delfin,
Nemzeti parkjai híresek és egyedülállóak a világon.
Egyéb adatok
Hivatalos nyelve a portugál, népessége 203 millió, területe 8.547.404 km2, az ország legmagasabb pontja 2.884 méter, az Amazonas hossza 6.480 km, vízgyűjtő területe legnagyobb a világon. Dél-Amerikában a legnagyobb az esőerdők területe.
1500. április 22-én fedezték fel a portugálok.
Konyhaművészetében a rizs és a bab a fő étel.
Foci világbajnokságon csak 1978-ban nem vett részt, a többi alkalommal igen.
A nyári olimpiai játékokon 1920-ban vett először részt.
A téli olimpiai játékokon 1992-ben vett először részt.
V. Éva
Ali
Wikipédia
2015
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)