Szóval kitaláltuk, hogy kirándulunk egyet Szentendrére. Éppen aktuális lett volna egy szombati csoport és a szociális munkások közül éppen nem ért rá senki megtartani a programot, így kitaláltuk, hogy akkor mi magunk teszünk egy kirándulást Szentendrére. Hamar kitaláltuk, hogy hova szeretnénk menni, nem sokat tanakodtunk rajta, elsők között lett megnevezve Szentendre. Sok érv szólt amellett, hogy ide menjünk, többek között az, hogy: közel van, HÉV-vel megközelíthető, ami viszonylag olcsó, a Batthyány tértől 40 perc alatt oda lehet érni, szép és mindenképpen érdemes megnézni. Rajtam kívül többen is jelezték, hogy el fognak jönni, összegyűltünk legalább 5-en, 6-an, akik jöttek volna. Úgyhogy nem gondolkodtunk a dolgon tovább, kihirdettük a szombati csoport programjaként, a kirándulást Szentendrére. 11 órára beszéltük meg a találkozót a Széll Kálmán térre, ezúttal sikerült idejében odaérnem, de valahogy a többiek nem nagyon akartak megérkezni. Vártam, várakoztam, aztán elkezdtem körbe járni a téren, hogy hátha nem ott várakozom, ahova meg lett beszélve a találkozó, de senki nem jött. Eltelt 10 perc, majd 20, továbbra sem jött senki. Utólag kiderült, hogy a többiek beszéltek egymással telefonon, és megbeszélték, hogy mivel úgy is lóg az eső lába, elhalasztják a kirándulást. Sajnos az én számom senkinek nem volt meg, így nem tudtam róla, hogy elmarad a csoport. De azért azt szeretném jelezni, hogy egy csepp eső sem esett. Szóval semmiképpen sem szerettem volna dolgom végezetlenül hazamenni, mivel 2, 2 és fél órát már amúgy is elvesztegettem a készülődéssel és az utazással, Budakesziről jöttem be a megbeszélt helyre, úgy döntöttem, ha egyedül is, de elmegyek Szentendrére. További indokok voltak még, amiért az utazás mellett döntöttem, hogy készítettem elemózsiát, persze megehettem volna otthon is, de végül így út közben ettem meg, na meg amúgy is régen voltam már Szentendrén, körülbelül 15 éve, úgyhogy ezeket mind számba vetve, döntöttem végül az utazás mellett.
Azzal, hogy Szentendrén belül merre menjek, nem volt gond. Én lettem megbízva azzal, hogy találjam ki, pontosan merre menjünk, tervezzem meg a kívánt útvonalat. Ezt mindenképpen végig szerettem volna járni, hogyha esetleg legközelebb jövünk, mondjuk már többen, tudjam, hogy merre kell menni. A kirándulás előtt csak térképen néztem meg, a googlemaps oldalon egészen más, mint a valóságban. Szóval 20 perc elteltével nem vártam tovább, elindultam Szentendrére. A 2-es metróval elmentem Batthyány térig, ott pedig átszálltam a szentendrei hévre. Körülbelül 1 óra alatt értem oda. Valamennyire ismertem azért a várost, de mint írtam, legutoljára 15 éve voltam a városban, és akkor is csak a Duna parton sétáltunk végig, a város központjába nem mentünk be.Meg hát az emlékek is megfakultak azért ennyi idő alatt, úgyhogy emiatt is szükségem volt egy térképre.
A térkép ekkor már a fejemben volt, sajnos az internetről nem tudtam kinyomtatni, úgyhogy emlékeznem kellett, hogy merre kell menni.Leszállva a HÉV-ről visszafele kellett sétálni a Fő úton, hogy elérjem a Duna korzót, azt az utat, ami a Duna parton vezet végig. Ekkor már 12 óra bőven elmúlt, így elfogyasztottam az első szendvicsemet. Mire befejeztem, épp leértem a Duna partjára. Minden turistának ajánlják, hogy nézze meg a várost, de a Duna korzón, egészen addig, míg a Duna partjára nem ér az ember, nincs járda. Az úttesten kellett menni, meglehetősen sokat, mire járdát találtam. Nem nagyon foglalkoztam egyébként a dologgal, mert nagyon hangulatos volt a séta a gyönyörű zöld fák tövében. Lassan értem el a Duna partra, ahol már volt járda, le lehetett jönni az útról, és majdnem közvetlenül a Duna partján lehetett sétálni. Arra is van lehetőség, hogy leheveredjen az ember közvetlenül a Duna mentén, de én nem tettem, majd talán legközelebb. A Duna korzón majd 2 kiló métert tettem, meg, mikor visszafordultam, de nem a Duna korzóra, hanem egy kis utcába, amit Ady Endre útnak hívtak, és a város középpontjába vezetett.
Végigvitt egészen a város főteréig, és különböző szuvenír boltok, kávézók, éttermek mellett vitt el az utam. Úgyhogy az éttermek láttán megéheztem, és elfogyasztottam a második szendvicsemet is. Az árak egyébként nem túlságosan vészesek, nincsenek túlságosan elszállva, adott esetben egy ebédre is meg lehet állni. Ez az út egyébként pont oda vezetett, ahol a HÉV-ről leszálltam.Egészen pontosan 4 kilométert tettem meg, amit így kényelemes léptékben, körülbelül másfél óra alatt meg lehet tenni. Ebéddel együtt maximum 2 és fél óra időtöltés. Szóval mindenkinek ajánlom Szentendrét, remélem legközelebb elkísértek engem.
Miki
2015
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése