Ételek 25 évvel ezelőtt és most

Azzal kezdeném a cikkemet, hogy megemlítenék néhány terméket, amelyeknek manapság már nem olyan az íze, mint volt azelőtt, a minőségükről nem is beszélve. Utánozhatatlanul finom volt régebben a sűrített tej. Tonnaszámra bírtam magamba nyomni. Aztán finom volt mindig a kifli vagy a kenyér. A Bedeco kakaót imádtam magában is kanalazni és tejjel italként meginni. A zacskós kakaónak még most is érzem az ízét a számban. Egyáltalán nem olyan volt az íze, mint a ma. A füstölt sajt illata is itt él még bennem, sokkal tömörebb volt, jóformán alig lehetett felvágni - és az íze!!! Áttérve a húsipari termékekre, isteni volt a baromfivirsli és párizsi is. Lehet, hogy akkor is sok „haszontalan” dolog volt benne, de legalább finom volt. A gépsonkából a ma gyártottak közül egyik sem olyan, mint akkor volt. Gyakorlatilag a mai gépsonkának semmilyen íze nincs. És végül, de nem utolsó sorban megemlítem még a tejet. Zacskós tejet lehetett csak kapni, ami 3-4 napon belül lejárt. És ha lejárt, nem megkeseredett, mint a mai tejek, hanem megsavanyodott, ahogy a tejnek azt kell.

Bármilyen szomorú beismerni, a mai élelmiszerek tele vannak tartósítószerekkel, ízfokozó anyagokkal és adalékanyagokkal, amiket nem tudni miért, de beletesznek az élelmiszerekbe. Például fogalmam nincs, hogyan bírja ki egy mai párizsi 3-4 napig a hűtőben felbontott állapotban, illetve mégis tudom.
A tartósítószerek miatt bírja ki. Ki lehet jelenteni, hogy manapság a mennyiség a minőség rovására ment. Mindenből 50 félét lehet kapni, de senki nem tudja melyik a legjobb, illetve tudja, a legdrágább a legjobb, de azt meg ki tudja megfizetni??? Egyébként elárulom, hogy mégis kétségbe kell vonnom az előző állításomat. Nem a legdrágább a legjobb, mindenből ki kell tapasztalni, hogy melyiket érdemes venni. De ha kitapasztalja az ember, hogy melyiket vegye, akkor meg azzal a nehézséggel áll szemben, hogy az adott termék elfogy a boltok polcairól és kénytelen lesz másmilyet venni. Régen mindenből csak egy volt, de az biztos, hogy finom és ehető volt, és biztos lehettél benne, hogy legközelebb is olyan lesz.

Mert ma már megveszel valamit, aztán később, mondjuk 2 hónap elteltével már egészen más íze van. Például nem is olyan rég lisztet akartam venni. Körülbelül 25 féle liszt volt a polcon. 70 Ft-os ártól 800 Ft-osig. Én nem a legolcsóbbat vettem, hanem a 125 Ft-osat, de ki tudja megjegyezni, ezt a sok terméket, hogy melyiket kell venni. Hogy legközelebb is ugyanazt vegyem, ugyanolyan legyen a minősége, mint volt, erre semmi esély nincs. Azelőtt mindenért külön kellett elmenni. Bevallom, tényleg valamivel tovább tartott a vásárlás, mint most. Különálló bolt volt az illatszeres, a savanyúságos, a zöldséges, a pék, az italdiszkontos. Külön kellett piacra menni és az ABC-be. Valamivel tovább tartott a bevásárlás, de legalább minden jó volt és finom. Most ez a sok bolt mind egy helyre költözött, hipermarketek néven, egy helyen találhatóak, de én akkor is visszasírom a régi szép időket. És nem túl sokat éltem benne, mert 8 éves voltam, amikor történt a rendszerváltás. De örök életre szóló élményeket szereztem, és hátha majd egyszer visszatérnek a régi szép idők.

Miki
2016