Az időjárás elkényeztetett minket. Eddig januárban tíz fok volt nappal, sőt néha több is, és éjszaka sem fagyott. Ezért a szombati nulla fok a hideg széllel váratlanul ért minket. Vacogva vártuk, hogy végre bemehessünk a klubba. Megérkezett Zsuzsa, s kinyitotta az ajtót.
A jó melegben feléledtünk. Laci kávét főzött, én teát készítettem. Csaba, János és Zoli leültek ultizni. Valahogy senkinek sem akaródzott kimenni a hidegbe. Tanakodtunk, mit tegyünk. Egyet értettünk abban, hogy legjobb lenne itt maradni a klubban. Anna magára vállalta, hogy szól a szocmunkásoknak. Tamás mosolyogva jött ki az irodából:
– Nehéz volt rászánni magatokat, hogy szóljatok? – kérdezte.
– Nem, nem volt nehéz – válaszolta Anna.
– Rendben. Milyen filmet szeretnétek nézni?
– Vígjátékot – mondtuk Annával egyszerre.
– Jó, de mit?
– Az őrült nők ketrecét –felelte Anna némi gondolkodás után.
Tamás keresésbe kezdett laptopján. Több oldalt is megnézett, de nem járt eredménnyel. A filmet megtalálta, de feliratozva. Megtalálta a film színpadi változatát is, de az nem tetszett nekünk. Végül a Van, aki forrón szereti című film mellett döntöttünk. Zsuzsa pizzát rendelt. Megegyeztünk abban, hogy előbb megesszük a pizzát, s utána kezdjük a mozit. Közben Fatime is megérkezett. Egy vékony blúz és egy vékony kabátka volt rajta. Én csak ránéztem, és fázni kezdtem. Ő a Várba szeretett volna menni a kiállításra. Mi viszont már eldöntöttük, hogy itt maradunk. Meghozták a három féle pizzát. Egy tejfölös és két paradicsomos alapú tésztát. Hamar elfogyott az ennivaló. A fiúk tovább kártyáztak, mi pedig átmentünk a csoportszobába filmet nézni. Hamar este lett. Épp csak végignéztük a filmet, s már majdnem hat óra lett. Rendet raktunk magunk után, s indultunk haza. Hétfőn megkérdeztem a többieket, hogy érezték magukat. Mindenki azt válaszolta, hogy nagyon jól. Végül is a várbeli kiállítás megvár. Lesz még lehetőségünk elmenni oda.
Éva
2014
Míg élek, gondoskodom rólad I.rész
1999. június 2-a volt. 6:30-kor már világos volt, a nap hétágra sütött. Nyugis napra ébredtek a budapesti polgárok.
Dr. H. Andrea már negyed órája felkelt. Egy pszichiátrián dolgozott immár 11 éve.
Egyedül élt. Udvarlói hébe-hóba voltak, de még nem találta meg az igazit. Ham and eggs-et reggelizett és rostos őszibaracklevet ivott hozzá.
7:30-kor elindult a munkahelyére, a kórházba. Metróval és busszal utazott, mivel kocsija még nem volt. Szerény fizetéséből olyan luxusra, mint személygépkocsi nem futotta.
8:03-ra érkezett meg a melóhelyére. Felliftezett az 5. emeletre, az irodájához. Csend és nyugalom várta ott. 8:15-kor lecaplatott a földszintre. Egy ottani kávéautomatából ivott egy cappuccinót.
9 órakor elment vizit-megbeszélésre. Újhegyi főorvos ma iszonyúan fáradt volt. Össze-vissza hablatyolt a mániás depressziós, a szuicid hajlamú és a pánikbeteg páciensekről. Rossz volt őt hallgatni… Azért a doktornő jól szórakozott…
Dr. H. Andrea már negyed órája felkelt. Egy pszichiátrián dolgozott immár 11 éve.
Egyedül élt. Udvarlói hébe-hóba voltak, de még nem találta meg az igazit. Ham and eggs-et reggelizett és rostos őszibaracklevet ivott hozzá.
7:30-kor elindult a munkahelyére, a kórházba. Metróval és busszal utazott, mivel kocsija még nem volt. Szerény fizetéséből olyan luxusra, mint személygépkocsi nem futotta.
8:03-ra érkezett meg a melóhelyére. Felliftezett az 5. emeletre, az irodájához. Csend és nyugalom várta ott. 8:15-kor lecaplatott a földszintre. Egy ottani kávéautomatából ivott egy cappuccinót.
9 órakor elment vizit-megbeszélésre. Újhegyi főorvos ma iszonyúan fáradt volt. Össze-vissza hablatyolt a mániás depressziós, a szuicid hajlamú és a pánikbeteg páciensekről. Rossz volt őt hallgatni… Azért a doktornő jól szórakozott…
Az élet értelme
Betegen is meg kell találni az élet értelmét. Nem szabad hagyni, hogy a keserűség, rossz élmények befolyásoljanak, és egy járhatatlan útra vigyenek. Arra kell gondolni, hogy vannak olyan emberek, akiknek már semmijük sincs, és mégsem adják fel a reményt. Meg kell találnunk az életünket szebbé tevő dolgokat, mint például a csoportfoglalkozások, csoporton belüli beszélgetések adta jó hangulatot. Minden olyan cselekedetnek örülni kell, amit meg tudunk önállóan oldani. Szinte nem is lehet felfogni, hogy ér valamit, pedig egy beteg embernek nagyon sokat jelent.A Menyustól tanultam, hogyha valamit be akarok indítani, rendszeressé akarok tenni, azt tíz napig kell ismételni. Azt sem szabad elfelejteni, hogy honnan indultunk el. Van javulás. Nem olyan látványos, s el kell hinni a szociális munkásoknak, hogy igenis, javult az állapotunk.
Néha hallok a klubban elkeseredett mondatokat az életről. Nem szabad, hogy ez úrrá legyen rajtunk. Tudunk gondolkodni, bár nem úgy, mint a többi ember, talán az átlagnál még okosabbak is vagyunk.
Epi
2014
Dudu és Cila
Vidéken laktunk, s oda bizony elkél a kutya is és a macska is. Egy gyönyörű, játékos skót juhászkutyát kaptunk, mert a szomszédban lakó gyerekeknek csak addig kellett, míg kicsi volt, és dögönyözni lehetett. Szomszédunk felajánlotta nekünk ingyen a kutyát. Freddinek neveztük el, és nagy szeretettel voltunk iránta. Egyszer talán majd mesélek róla is.
Dudu kiskutyaként került hozzánk. Fiam az egyik Gyereknap alkalmából őt kérte ajándékul. Megígért mindent. Majd ő eteti, itatja, tanítja, csak lehessen övé a kiskutya. Megkapta. Csak az első napokban etette, itatta. Aztán rám maradt minden. Most már két kutyát etettem és a macskánkat, Cilit. Cili nem viccelt. Bátran megközelítette a láncra kötött kiskutyát, az meg veszettül ugatott. Így ment ez legalább egy hétig. Aztán egyszer arra lettem figyelmes, hogy Cili a kutya edényéből eszik. Na – gondoltam –, most vége a macskának! Ez a kis ugató vakarcs mindjárt szétszedi… Tévedtem. Dugó teljes nyugalommal várta, hogy a macska jól lakjon. S utána ette meg a maradékot.
Soha többé nem ugatta meg a macskát. Elfogadta, hogy ő is a családhoz tartozik. Békében éltek, míg Cili el nem tűnt egy napon.
Éva
2014
Dugó
Itt a klubházban tombol a kutyaszeretet. Mariann állandóan azt firtatja, hogy értik-e a kutyák azt, amit mond. Ali kutyás történetei és fotói is erről tanúskodnak. Nekünk gyermekkoromban semmilyen állatunk nem volt, köszönhetően anyám rend- és tisztaság mániájának. Nagyon örültem, amikor kiderült, hogy férjem is szereti a kutyákat és a macskákat. Dugót a szomszédtól kaptuk, ahol több kismacska született. Kövér volt, jól táplált, széle-hossza egy, ezért lett a neve: Dugó.
Mindig csodáltam a macskákat nyugalmukért, szépségükért, gyorsaságukért. Dugó tanulékonynak bizonyult. Néhány hét alatt megtanulta, hogy kint végezze el a dolgát. Ha ettem, az ölemben ült, és természetesen ő kapta a legfinomabb falatokat. Esténként férjem kedvenc foteljébe ült, úgy nézte a TV-t. Az erkélyajtón át közlekedett. Kiment, majd visszajött. Furcsa hangokat hallatott. Mintha közölni akarná, hogy mit tapasztalt az udvaron. Ez nem nyávogás volt, és nem is dorombolás. Valami egészen más. Természetesen én is beszéltem hozzá, pedig tudtam, hogy csak a hanglejtést érzékeli, semmi mást. Más hanghordozással beszéltem hozzá, mikor tiltottam valamit, vagy ha az erkélyajtóban megjelent. Ha vásárolni mentem, a kertek alatt elkísért az első sarokig, s ott várt, míg vissza nem jöttem. Igazi jó pajtás volt.
Volt egy másik kismacskánk is, aki a füvet pofozta, ha játszani akart. Nagyon kecses, szép tigriscsíkos állat volt. Őt Kicsinek neveztük el. Senkitől nem fogadta el az ételt, csak tőlem. De ez már egy másik történet.
Éva
2014
Mindig csodáltam a macskákat nyugalmukért, szépségükért, gyorsaságukért. Dugó tanulékonynak bizonyult. Néhány hét alatt megtanulta, hogy kint végezze el a dolgát. Ha ettem, az ölemben ült, és természetesen ő kapta a legfinomabb falatokat. Esténként férjem kedvenc foteljébe ült, úgy nézte a TV-t. Az erkélyajtón át közlekedett. Kiment, majd visszajött. Furcsa hangokat hallatott. Mintha közölni akarná, hogy mit tapasztalt az udvaron. Ez nem nyávogás volt, és nem is dorombolás. Valami egészen más. Természetesen én is beszéltem hozzá, pedig tudtam, hogy csak a hanglejtést érzékeli, semmi mást. Más hanghordozással beszéltem hozzá, mikor tiltottam valamit, vagy ha az erkélyajtóban megjelent. Ha vásárolni mentem, a kertek alatt elkísért az első sarokig, s ott várt, míg vissza nem jöttem. Igazi jó pajtás volt.Volt egy másik kismacskánk is, aki a füvet pofozta, ha játszani akart. Nagyon kecses, szép tigriscsíkos állat volt. Őt Kicsinek neveztük el. Senkitől nem fogadta el az ételt, csak tőlem. De ez már egy másik történet.
Éva
2014
Változunk…
Anna
Anna gyerek -és kamaszkorában nagyon gátlásos volt. Hiába tudta kívülről a verseket, hiába voltak az ő fogalmazásai a legjobbak. Idegenek előtt nem mert megszólalni. Eltelt sok-sok év. A karácsonyi műsorban kiválóan alakította a vak koldus szerepét, s most új szerepre készül. Saját bevallása szerint a színjátszó kör léte, és a körbe járók hatása ez. Kétségtelen, hogy segítjük és bíztatjuk egymást.
Az igazi áttörés az lesz, amikor Anna megszólal, és játszani kezd.
Mariann
Mariann eleinte nagyon kevés ideig maradt a klubban. Talán zavarta a sok ismeretlen ember. Én a nyáron ismerkedtem meg vele, azóta járok ide. Az utóbbi fél évben Mariann nagyon sokat változott. Már nem kiabál, ami nagyon jó. Próbál kapcsolatokat teremteni. Igaz, még mindig az időjárás a fő témája, de már másról is lehet vele beszélgetni. A különböző csoportfoglalkozásokon részt vesz, hol hozzászól, hol fegyelmezetten végighallgatja a többieket. A legutóbbi klubházgyűlésen az iránt érdeklődött, hogy van-e valaki, aki barátkozna vele.
Ali
Kb. három éve jár a klubba. Betegségétől függ, hogy mennyit beszél. Ha felmenő ágban van, akkor felgyorsul. Ha lemenő ágban van, akkor lelassul. Húsz évig nem mozdult ki otthonról. Nevelőanyja szerint nagyon jót tett, hogy a kórház után nem magába fordult, hanem emberek között van. Szinte minden foglalkozáson jelen van, ez segíti az újságírásban. Viszonylag jól halad a számítógéppel is, annak ellenére, hogy csak másfél éve vett magának egy laptopot. Rájött, hogy milyen sok mindenre használható. Minden nap másfél órát ül a gép előtt, zenehallgatással együtt többet. Amikor kórházba került, a család után a számítógép hiányzott neki a legjobban.
Éva
Augusztus óta járok a klubba. Eleinte fogalmam se volt, mit lehet itt tenni. Beültem a foglalkozásokra, de hozzászólni nem tudtam. Nem mintha nem lett volna mondanivalóm, de a gátlásaim erősebbek voltak. Aztán szép lassan feloldódtam. Kialakult, hogy melyik program érdekel, melyik nem. Karácsonykor én is szerepeltem, és ma már az újság készítésében is részt veszek. Szerintem ez a klubház minden dolgozójának és klubtársaimnak köszönhető.
Zoli
- Szia, Zoli! Ha jól tudom, te a régi klubtagok közé tartozol. Mióta vagy klubtag?
- 2007 óta járok rendszeresen ide. Itt olyan jól érzem magam, hogy ez a második otthonom.
- Milyen változást hozott az életedbe, hogy ide jársz?
- Sok barátom lett.
- Ezt örömmel hallom, mert tudom, hogy nem könnyű a barátságodat elnyerni. Személyesen miben változtál meg, amióta felfedezted a klubot? Már három éve ismerlek, és azt figyeltem meg, hogy nyitottabb lettél.
- Én is észrevettem, ebben sokat köszönhetek ennek a kis közösségnek.
- Mik a kedvenc csoportfoglalkozásaid?
- A beszélgetős csoportok: a mandala, az ismeretterjesztő, mese csoport, a klubtaggyűlés és a hírek szerelmesei, meg az irodalomkör.
- Van-e olyan csoportfoglalkozás, amit szeretnél, ha lenne?
- Bármilyen beszélgetős foglalkozás, ami a hasznunkra válik. Az ulti csoportot is szeretem, az is jó terápia.
- Majdnem elfelejtettem megkérdezni, hogyan kerültél ide?
- Már évek óta tudom, hogy megnyílt ez a klub. Még a Szigony utcai klubban hallottam róla. 2007-ben a barátnőm elhagyott, utána kerültem ide.
- Nagyon szépen köszönöm ezt az őszinte beszélgetést.
V. Éva , Ali
2014
Anna gyerek -és kamaszkorában nagyon gátlásos volt. Hiába tudta kívülről a verseket, hiába voltak az ő fogalmazásai a legjobbak. Idegenek előtt nem mert megszólalni. Eltelt sok-sok év. A karácsonyi műsorban kiválóan alakította a vak koldus szerepét, s most új szerepre készül. Saját bevallása szerint a színjátszó kör léte, és a körbe járók hatása ez. Kétségtelen, hogy segítjük és bíztatjuk egymást.
Az igazi áttörés az lesz, amikor Anna megszólal, és játszani kezd.
Mariann
Mariann eleinte nagyon kevés ideig maradt a klubban. Talán zavarta a sok ismeretlen ember. Én a nyáron ismerkedtem meg vele, azóta járok ide. Az utóbbi fél évben Mariann nagyon sokat változott. Már nem kiabál, ami nagyon jó. Próbál kapcsolatokat teremteni. Igaz, még mindig az időjárás a fő témája, de már másról is lehet vele beszélgetni. A különböző csoportfoglalkozásokon részt vesz, hol hozzászól, hol fegyelmezetten végighallgatja a többieket. A legutóbbi klubházgyűlésen az iránt érdeklődött, hogy van-e valaki, aki barátkozna vele.
Ali
Kb. három éve jár a klubba. Betegségétől függ, hogy mennyit beszél. Ha felmenő ágban van, akkor felgyorsul. Ha lemenő ágban van, akkor lelassul. Húsz évig nem mozdult ki otthonról. Nevelőanyja szerint nagyon jót tett, hogy a kórház után nem magába fordult, hanem emberek között van. Szinte minden foglalkozáson jelen van, ez segíti az újságírásban. Viszonylag jól halad a számítógéppel is, annak ellenére, hogy csak másfél éve vett magának egy laptopot. Rájött, hogy milyen sok mindenre használható. Minden nap másfél órát ül a gép előtt, zenehallgatással együtt többet. Amikor kórházba került, a család után a számítógép hiányzott neki a legjobban.
Éva
Augusztus óta járok a klubba. Eleinte fogalmam se volt, mit lehet itt tenni. Beültem a foglalkozásokra, de hozzászólni nem tudtam. Nem mintha nem lett volna mondanivalóm, de a gátlásaim erősebbek voltak. Aztán szép lassan feloldódtam. Kialakult, hogy melyik program érdekel, melyik nem. Karácsonykor én is szerepeltem, és ma már az újság készítésében is részt veszek. Szerintem ez a klubház minden dolgozójának és klubtársaimnak köszönhető.
Zoli
- Szia, Zoli! Ha jól tudom, te a régi klubtagok közé tartozol. Mióta vagy klubtag?
- 2007 óta járok rendszeresen ide. Itt olyan jól érzem magam, hogy ez a második otthonom.
- Milyen változást hozott az életedbe, hogy ide jársz?
- Sok barátom lett.
- Ezt örömmel hallom, mert tudom, hogy nem könnyű a barátságodat elnyerni. Személyesen miben változtál meg, amióta felfedezted a klubot? Már három éve ismerlek, és azt figyeltem meg, hogy nyitottabb lettél.
- Én is észrevettem, ebben sokat köszönhetek ennek a kis közösségnek.
- Mik a kedvenc csoportfoglalkozásaid?
- A beszélgetős csoportok: a mandala, az ismeretterjesztő, mese csoport, a klubtaggyűlés és a hírek szerelmesei, meg az irodalomkör.
- Van-e olyan csoportfoglalkozás, amit szeretnél, ha lenne?
- Bármilyen beszélgetős foglalkozás, ami a hasznunkra válik. Az ulti csoportot is szeretem, az is jó terápia.
- Majdnem elfelejtettem megkérdezni, hogyan kerültél ide?
- Már évek óta tudom, hogy megnyílt ez a klub. Még a Szigony utcai klubban hallottam róla. 2007-ben a barátnőm elhagyott, utána kerültem ide.
- Nagyon szépen köszönöm ezt az őszinte beszélgetést.
V. Éva , Ali
2014
Gyors élet, lassú halál
Már több mint egy éve, hogy Karesz levetítette nekünk a Koma című filmet. Akkor megígértük magunknak, hogy több filmvetítést és annak megbeszélését fogjuk tartani.
Eltelt pár hónap, és beváltottuk ígéretünket. Először Popper Péter Mesterkurzusát néztük meg Karesz tanácsára. Megállapodtunk abban, hogy nem folyamatosan vetíti le a filmet, hanem megállíthatjuk bárhol, ha van valamilyen hozzáfűzendő gondolatunk.Előfordul, hogy egy vetítést két-három alkalommal tudunk csak végignézni, mert olyan sok a hozzászólás.
Most legutoljára dr. Várkonyi Zsuzsa előadását hallgattuk végig. Témája a „Gyors élet, lassú halál”.
Ebből csak az első részről beszélt, de az nagyon érdekes volt. A csoportfoglalkozás után még dohányzás közben is erről beszélgettünk. Az időt az előadónő több részre osztotta fel: zajló idő – amikor hétköznapi tevékenységeinket végezzük, intim idő – amikor számunkra fontos emberekkel vagyunk együtt, magán idő – amikor saját gondolatainkkal foglalkozunk, menekülő idő – amikor pótcselekvéseket végzünk… Ezek között az idők között átfedések is vannak, nehéz határvonalat húzni közöttük. Hisz minden bennünk játszódik le. Az ember magánidőben hallgathat zenét, de menekülhet is - ha rossz a kedve - a zenébe is. Nagy baj akkor van vagy lesz, ha valamelyik idő a többi kárára elhatalmasodik: például a depressziós alvásba menekül ahelyett, hogy értelmes elfoglaltságot keresne magának.( ez nem feltétlenül a munka: lehet zene vagy bármely más hasznos tevékenység).
Éva, Ali
2014
Eltelt pár hónap, és beváltottuk ígéretünket. Először Popper Péter Mesterkurzusát néztük meg Karesz tanácsára. Megállapodtunk abban, hogy nem folyamatosan vetíti le a filmet, hanem megállíthatjuk bárhol, ha van valamilyen hozzáfűzendő gondolatunk.Előfordul, hogy egy vetítést két-három alkalommal tudunk csak végignézni, mert olyan sok a hozzászólás.
Most legutoljára dr. Várkonyi Zsuzsa előadását hallgattuk végig. Témája a „Gyors élet, lassú halál”.
Ebből csak az első részről beszélt, de az nagyon érdekes volt. A csoportfoglalkozás után még dohányzás közben is erről beszélgettünk. Az időt az előadónő több részre osztotta fel: zajló idő – amikor hétköznapi tevékenységeinket végezzük, intim idő – amikor számunkra fontos emberekkel vagyunk együtt, magán idő – amikor saját gondolatainkkal foglalkozunk, menekülő idő – amikor pótcselekvéseket végzünk… Ezek között az idők között átfedések is vannak, nehéz határvonalat húzni közöttük. Hisz minden bennünk játszódik le. Az ember magánidőben hallgathat zenét, de menekülhet is - ha rossz a kedve - a zenébe is. Nagy baj akkor van vagy lesz, ha valamelyik idő a többi kárára elhatalmasodik: például a depressziós alvásba menekül ahelyett, hogy értelmes elfoglaltságot keresne magának.( ez nem feltétlenül a munka: lehet zene vagy bármely más hasznos tevékenység).
Éva, Ali
2014
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)