Az időjárás elkényeztetett minket. Eddig januárban tíz fok volt nappal, sőt néha több is, és éjszaka sem fagyott. Ezért a szombati nulla fok a hideg széllel váratlanul ért minket. Vacogva vártuk, hogy végre bemehessünk a klubba. Megérkezett Zsuzsa, s kinyitotta az ajtót.
A jó melegben feléledtünk. Laci kávét főzött, én teát készítettem. Csaba, János és Zoli leültek ultizni. Valahogy senkinek sem akaródzott kimenni a hidegbe. Tanakodtunk, mit tegyünk. Egyet értettünk abban, hogy legjobb lenne itt maradni a klubban. Anna magára vállalta, hogy szól a szocmunkásoknak. Tamás mosolyogva jött ki az irodából:
– Nehéz volt rászánni magatokat, hogy szóljatok? – kérdezte.
– Nem, nem volt nehéz – válaszolta Anna.
– Rendben. Milyen filmet szeretnétek nézni?
– Vígjátékot – mondtuk Annával egyszerre.
– Jó, de mit?
– Az őrült nők ketrecét –felelte Anna némi gondolkodás után.
Tamás keresésbe kezdett laptopján. Több oldalt is megnézett, de nem járt eredménnyel. A filmet megtalálta, de feliratozva. Megtalálta a film színpadi változatát is, de az nem tetszett nekünk. Végül a Van, aki forrón szereti című film mellett döntöttünk. Zsuzsa pizzát rendelt. Megegyeztünk abban, hogy előbb megesszük a pizzát, s utána kezdjük a mozit. Közben Fatime is megérkezett. Egy vékony blúz és egy vékony kabátka volt rajta. Én csak ránéztem, és fázni kezdtem. Ő a Várba szeretett volna menni a kiállításra. Mi viszont már eldöntöttük, hogy itt maradunk. Meghozták a három féle pizzát. Egy tejfölös és két paradicsomos alapú tésztát. Hamar elfogyott az ennivaló. A fiúk tovább kártyáztak, mi pedig átmentünk a csoportszobába filmet nézni. Hamar este lett. Épp csak végignéztük a filmet, s már majdnem hat óra lett. Rendet raktunk magunk után, s indultunk haza. Hétfőn megkérdeztem a többieket, hogy érezték magukat. Mindenki azt válaszolta, hogy nagyon jól. Végül is a várbeli kiállítás megvár. Lesz még lehetőségünk elmenni oda.
Éva
2014
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése