E sorozat részei nem kőbe vésett, megváltoztathatatlan próféciák, hanem vitát és gondolkodást provokáló írások. Abban reménykedek, hogy lesz alkalom arra, hogy az itt leírtakat egyszer szóban megvitassuk, megbeszéljük. Szerintem vita közben születnek az igazi gondolatok. Ami nem azt jelenti, hogy keresztben le akarjuk nyelni vitapartnerünket, hanem azt, hogy ha sikerül közös nevezőre jutnunk, akkor jobban megismerjük egymást, megerősödik barátságunk.
Jelen sorozatban megpróbálom a kultúra általános vázát leírni, ahogy a biológus felépíti az emberi csontvázat – természetesen boncolás után – hogy azután rápakolhassa az izmokat, a különböző szerveket, végül a hámszöveteket, így kapva a teljes emberi testet.
Sokszor feltettem magamnak a kérdést: mi rejlik a kultúra mögött, mi adja végső magyarázatát? Lehet arról vitatkozni, hogy honnan származik az ember: Isten teremtménye, az anyagnak nevezett „valami” különleges megnyilvánulása, avagy földönkívüli lények a Földön hagyott magvaiból szökkent szárba az élet (mert ilyen nézet is van). Egy biztos, a kultúra az a többlet, ami az embert emberré teszi, ami lényegét adja világának, amellett hogy eszközöket készít magának. Gondoljuk csak el: a kultúra rendkívül tág fogalom. Hogy milyen ruhát hordunk, hogy hogyan közlekedünk autónkkal, hogy hogyan vásárolunk az üzletben (és mit,); hogy hogyan beszélünk barátainkkal és ellenlábasainkkal, hogy hiszünk-e Istenben, avagy azt képzeljük, hogy mindent meg tudunk oldani saját erőnkből, hogy mit várunk magunktól és másoktól, és még lehetne sorolni…
Egyes nézetek szerint az ember génállománya az emberszabású majmokétól mindössze max. 3,6 százalékban tér el. Az egyetlen különbségnek azt tekinthetjük a kutatók szerint, hogy az embert jobban foglalkoztatja a múlt és a jövő. Elméleti síkon tekintve a kultúra nem más, mint egy szimbólumrendszer. E rendszerben jelenik meg az ember, mint cselekvő, aki vagy elutasít, vagy elfogad egy szimbólum által jelölt pozíciót. (A kultúra kialakulásával most nem foglalkozunk.) Látszólag nem tűnik nagy dolognak. Pedig ebben rejlik minden rejtély kulcsa: ha megfigyeljük, az ember szempontjából a kultúra nem más, mint elfogadások és elutasítások bonyolult rendszere. Miközben pedig szimbólumokból felépített világunkban egymásra találunk, (értsd: elfogadjuk egymást), mindezt szimbólumok (értsd: jelek) segítségével tesszük. Tetézi a dolgokat, hogy döntéseinket nem racionális elvek alapján (értsd: észérvek) hozzuk meg, hanem többnyire érzelmeinkre alapozzuk. Ezért előfordulhat, hogy értékrendünk (kultúránk) ellentmondásokat rejt.
A kultúra legvégső üzenete, hogy megerősítést hordoz: ha tetszik nekünk egy festmény, ha tetszik egy könyv, ha tetszik egy zenei előadás, ha tetszik egy színdarab, tudjuk, nem vagyunk egyedül: tartozunk valahová.
2016
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése