Ahogyan ígértem, folytatom Pompeji történetét. Nos, egy véletlen során fedezték fel 1711-ben a fantasztikus „hagyatékot”. Ettől kezdve a pompeji-i ásatások a régészet fejlődését tükrözik. E fejlődés a bányászat-szerű feltárással kezdődött, míg napjainkban a megtalált emlékeket a korszerű technika segítségével restaurálják, az épületek közötti kertrészeket is korhűen állítják vissza, régi fényüknek megfelelően.
Pompeji XX. századi történetének tragikus eseménye volt, amikor a második világháborúban a szövetséges erők tévedésből 165(!) bombát dobtak le a részben feltárt városra, tetemes károkat okozva.
A város területének kb. 50 százaléka közterület volt, ami arra utal, hogy – az ókori szokásoknak megfelelően – a közélet, a kézműves munka, a politikai és a társadalmi élet a szabad ég alatt zajlott. Pompeji virágzását kedvező földrajzi fekvésének is köszönhette: dél-Campaniának (egy olaszországi tartomány) és a tengeri kereskedelemnek, valamint az észak és dél közötti árucserének is.A tehetősebb polgárok házaiban gyakoriak voltak a falfestmények, melyek majdhogynem mesebeli világot ábrázolnak meleg színek kavalkádjával. A XX. század emberének perspektívához szokott szemének valóságos kirándulással ér fel e falfestmények szemlélése. Később a faldíszítésben megjelentek a perspektivikus ábrázolás kezdetei. A pompeji-i arisztokrácia művészet iránti rajongását és ízlését fejezik ki a finom kivitelű padlómozaikok. A szobrászat a görög kultúrát idézi. Az építészetben az – egyébként megszokott – átrium gyakran előfordult. A vallási életet mutatják a különböző isteneknek emelt impozáns templomok. A halottkultusz emlékét külön városrész őrzi, mely szerves része Pompejinek. A köznép szórakoztatására külön színház-negyed épült.
Pompeji emlékeinek segítségével szinte teljes képet kaphatunk a Római Birodalom városainak hétköznapjairól.
2016
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése