Pénteken megyek a klubba, hogy eszek egy jó palacsintát, amit Laci szokott csinálni. Nagyon jól szokott sikerülni, én nagyon szeretem. Belépek a klubba, Laci ül a kanapén, összetörve, elkeseredve. Kérdezem, hogy mi történt? Mondta, hogy be kell menni a kórházba, mert bevérzett a szeme, és alig lát. Nagyon lesújtott a hír, de bizakodtam, hogy a kórházban majd rendbe hozzák, és minden jóra fordul. Unokahúgával elindultak a kórházba, mi pedig elkezdtünk gondolkodni, hogy mikor menjünk, be hozzá látogatóba.
Erzsikével telefonszámot cseréltünk, hogy meg tudjuk beszélni, hogy hol találkozunk és mikor. Végül abban maradtunk, hogy szombaton találkozunk 15:00-kor a klub előtt. Úgy is lett, ott találkoztunk, úgy is lett, bár rohannom kellett, hogy odaérjek. Erzsike, Annuska és én indultunk el együtt. Én cigarettát vittem, Annuska kávét, zsemlét, kolbászt, Erzsike is ennivalót hozott neki. 59-es villamossal mentünk a kórházig, majd leszálltunk és az út másik oldaláról kiáltást hallottunk. Odanéztünk, hát Olga volt az! Csatlakozott hozzánk egy flakon kólával a kezében és útnak indultunk a szemészetre. Útközben megkérdeztük, hogy merre van a szemészet és nagyon gyorsan megtaláltuk. Amikor megérkeztünk, rend tisztaság fogadott. Kicsit izgultam, hogy Laci milyen lelkiállapotban lesz, de fölösleges izgalom volt, mert az első találkozás után rájöttem, hogy jó helyen van, és meg fog gyógyulni, nagyon örült nekünk. Rögtön falatozni kezdett Anna hozott kolbászából. Mintabetegként tűrte a szurkálásokat és az infúzió bekötést. Kicsit hiányolta a társaságot, mert egyedül volt. Nagyon jó volt látni, hogy gyorsan tud alkalmazkodni a kórházi élethez. Én még vasárnap is bementem hozzá, gondoltam elhozom az ebédjét, amit a kiszállítók hagynak ott. De a szomszédok visszavitették.
Jó lelkiállapotban volt Laci. Ennek nagyon örültem, így nyugodt szívvel tudtam eljönni.
Laci jobbulást Neked! Várjuk újra a palacsintákat!
2011
Epi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése