Szerda 14:00. Ingujjakat feltűrni, lelkileg mindenre felkészülni, előkerülnek az ecsetek és a festékek. Rosszabb esetben az agyag és valami vizes tálkák. A festés során ókori görög vázák mintái vagy egyéb, lehetőleg nehezen kopírozható képeket kell másolni, majd kifesteni. Ez volt először.
Aztán rájöttünk, hogy az agyagokból megformázott csempe a nehezebb. Az, hogy miért pont kerekre vagy négyszögletesre csináljuk, még ma sem értem. Lehet, hogy ez egy kisebb mazochizmus volt részünkről. A csempénk egyébként mint kiderült, a konyhához kellettek, amiket egy csipet csapat villám- és ügyeskezű vezetőjével ragasztott fel valami szürke izé segítségével. A darabolóknak volt a legjobb dolga, csak kalapáccsal kellett ütniük, ahogy sikerült. De visszatérve a tervezett és gondosan formált műalkotásokhoz. Csak minden sorban: 1. Vágd le az agyagot, 2. állandó vizezés mellett gyúrni, 3. Kilapítás, vizezés (lásd 2. pont), de hogy miért 4,5 mm legyen, az talány, 4. újra vizezés. Most jön a lényeg, a mintázás. A végeredmény viszont megérte. A konyha fala nagyon szép lett és eredeti. Ez persze nem csak a mi csempénknek volt köszönhető.
2010
Ali
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése