Ajándék

Ajándék egy a klubban dolgozó szociális munkás, aki valamivel több, mint egy éve érkezett hozzánk. Ő egy kedves, aranyos, vidám, mosolygós, segítőkész lány. Nagyon örülök neki, hogy Őrá esett a klub választása, hogy Őt vették fel. Mindjárt leírom, hogyan ismerkedtünk meg, és mi minden történt velünk ez alatt a másfél év alatt.
Mikor Ági elhagyta a klubbot Ajándék vette át a hírek szerelmesei csoportot. Nagyon szerettem járni a foglalkozásokra. Sajnos egy darabig nem túl sokat beszélgettünk Ajándékkal, de aztán egyszer csak megtört a jég.
2015 februárjában ellátogattunk a Szépművészeti múzeumba, a Rembrandt kiállításra. Én csak azért mentem el, mert úgy gondoltam egyszer érdemes megnézni a képeit. Mindketten gyorsan, alig egy óra alatt végigjártuk a kiállítást, és pont összefutottunk a kijáratnál és együtt mentünk haza. Míg vártunk a buszra, és a buszon is végig beszélgettünk, egyáltalán nem éreztem úgy, hogy ez kellemetlen számomra. Általában pedig így szoktam érezni. Nagyon jól társalogtunk, teljesen fel tudtam oldódni.
Júliusban az önsegítő táborba is ő kísért el bennünket és ott is rengeteg minden történt velünk. Egyik nap valamitől rosszabb kedvem volt, mint máskor. Ő rögtön észrevette, és rögtön a segítségemre sietett. Nagyon jól esett Tőle ez a figyelmesség. Ha mindenki más is figyelne a másikra, mindenki könnyebben vehetné az életet. Ő mondhatni már a szememen látta, hogy bajom van. És ez szerintem egy csodálatos képesség. Rendkívül közel kerültünk egymáshoz a tábor öt napja alatt. Eddig még soha senki nem került olyan közel hozzám, mint Ő. A tábor első napjától kezdve egy hullámhosszon voltunk, egy nyelvet beszéltünk, jól haladt köztünk a kommunikáció.
Egy csodálatos embert ismertem meg benne. Nem tudom, hogy mivel érdemeltem én ezt ki, nem is érdemlem meg, hogy valaki ilyen jó legyen hozzám. A tábor után már sokkal többet beszélgettünk szóban is és Facebookon is. Mindig írunk pár kedves szót egymásnak névnapkor vagy születésnapkor. Azóta is volt több közös programunk is. Például Activitiztünk és kártyáztunk is.
Szerintem az a legcsodálatosabb a világon, ha egy ember úgy ad valamit nekünk, hogy nem vár érte cserébe semmit. És Ajándék pontosan ilyen ember. Örülök, hogy megismertem, és sajnálom, hogy elment máshova dolgozni. Sose fogom elfelejteni. Ő tényleg egy Ajándék! :-)

Miki
2016