13 órára volt megbeszélve a találkozó, én oda is értem pontban délután 1 órára, mikor megdöbbentve láttam, hogy még csak a Zoli érkezett meg. Na, mondom, itt valami nem stimmel. Vártunk, vártunk, 10 perc is eltelt már, csak nem jött senki. Olyan helyen álltunk, ahonnan pont rá lehetett látni a kikötőre, oda sem érkezett meg még senki. Valahogy az eszembe ötlött, hogy talán a megbeszélt kikötő valamivel délebbre van, és ott várnak ránk a többiek. Elindultam hát déli irányba, és igazam lett. A többiek egy másik kikötőnél vártak bennünket, úgyhogy szerencsésen megtaláltuk őket. Mindenki más is időben megérkezett, természetesen a hajó is, úgyhogy indulhattunk a Római partra. Bár azt mondták, hogy a hajóút 1 óra 20 perces lesz, mégis 45 perc alatt a célunkhoz értünk. Egy-két helyen kötött csak ki a hajó, és meglehetősen gyorsan haladt a vízen észak felé, sodrással szemben.
Megérkezve Juli várt minket nagy szeretettel. Elmondta röviden, hogy mit javasol, merre sétáljunk, és ez alapján döntöttünk, hogy hogyan fogjuk eltölteni az előttünk álló 3 órát. Először sétálni kezdtünk a parton az egyik irányba. Rengeteg fa volt az út mentén, meglehetősen árnyékos volt az út, de voltak helyek, ahol nem voltak fák és nagyon tűzött a nap. Már-már megterhelő volt.
Az út mentén végig árusok voltak, akik főleg lángost, palacsintát, fagyit és hamburgert árultak. Túl sok ember nem tartózkodott ez idő tájt a parton, de azért vigyázni kellett, mert a bicikliseket meglehetősen sűrűn kellett kerülgetni.
30 perc elteltével megálltunk és megpihentünk. Voltak, akik beszélgettek. és voltak. akik kacsáztak a kövekkel a Dunán. Kis idő múltán visszafordultunk és a kiindulópontunk felé vettük az irányt. Mielőtt elértük volna, megálltunk bekapni valamit.
Többféle étel közül lehetett választani. Lángos, palacsinta, fagylalt. Mindenki kedve szerint válogathatott, leszámítva engem. Én se fagyit, se lángost, se palacsintát nem ehettem. A fagyiban tej, a lángosban és a palacsintában glutén van, és én sajnos mindkettőre allergiás vagyok. De szerintem egész jól viseltem. Kaptunk vizet is, úgyhogy én evés helyett azt kortyolgattam.
Ezután felkerekedtünk és indulás előtt volt még egy kis időnk, sétáltunk még egy kicsit, majd újra hajóra szálltunk és indultunk vissza, a Batthyány tér felé. Sikerült időben elérni a hajót, így voltak, akik a hajó felső szintjén tudtak helyet foglalni, ami nyitott volt, és jól átjárta a levegő. Bár a sodrás irányában haladtunk, körülbelül ugyanannyi ideig tartott a visszaút is, mint az oda út. Ugyanis visszafele több helyen állt meg a hajó. Negyed 7 körül futott be a hajónk, és a többiek nevében is mondhatom, hogy egy élménnyel lettünk gazdagabbak. Véleményem szerint több ilyen programra lenne szükség, mert az ilyen kirándulásokra később is szívesen emlékszik vissza az ember.
Köszönjük a Félsziget klubháznak, hogy elvitt bennünket a Római partra.
Miki
2016
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése