Önkéntesek napja

Az egyik klubház gyűlésen elhatároztuk, hogy augusztus 31-én megtartjuk az Önkéntesek napját. Ha jó idő  lesz kint a kertben bográcsozni fogunk. Szerencsénk, volt gyönyörű szép volt az idő. Már 12 órakor elkezdtük az előkészületeket. Egy lelkes kis csoport a kaját készítette elő. A főmenü tarjából és főtt krumpliból készült pörkölt volt. Utána: puncsos, vaníliás és csokoládés, banánnal díszített torta volt az édesség, amit Mezsu állított össze. Amíg az előkészületek folytak, Tomival megraktuk a tüzet, és ő volt a főszakács is. Először a pörköltet és a tortát fogyasztottuk el, majd elkezdődött a vendégeink felköszöntése:

Kedves Önkéntesek! Hogy Popper Pétert idézzem „a legtöbb, amit egy ember a másiknak adhat, az ideje".  Ti nemcsak az időtökből adtatok nekünk, hanem a tudásotokat is megosztottátok velünk. A türelmetekről nem is beszélve. Engedjétek meg, hogy mindannyian megköszönjük, hogy vagytok nekünk!

Ezután minden önkéntest is felköszöntöttünk:



Kardosné Lengyel Ágnest a számítógépes csoport vezetőjét,

Gusztos Évát, aki az Alexander csoportot irányítja és Ágit, aki az Alkotás utca nevű alkotócsoportot vezeti,




   





Ilonát, a Dalkör vezetőjét,








Kádas Ildikót, a művészetterápia moderátorát.











A köszöntők után átadtuk ajándékainkat. Az önkéntesek számára összeállítottunk egy különszámot a klubújság velük kapcsolatos cikkeiből, és mindnyájan kaptak egy gyönyörű szép cserepes virágot. Kivételesen 7 óráig volt nyitva a klub. Olyan jól éreztük magunkat, hogy észre sem vettük, ahogy telik az idő.  Hálás vagyok azoknak, akik kitalálták az Önkéntesek napját, és azoknak is, akik tevékenyen részt vettek benne.