Az, hogy én a klubba járok, és itt töltök 5-6 órát, nem ugyanaz, mint egész napokat és éjszakákat eltölteni együtt. Attól tartottam, hogy dögunalom lesz. De jó volt, mert lehetett beszélgetni, például a Judittal jókat beszélgettünk. Minden este volt tánc a B. Zolival, ami nagyon klassz volt. Karesszel játszottunk egy nagyon jó kis játékot. Növények voltunk és a párunknak rá kellett minket vennie arra, hogy növekedjünk, és utána cseréltünk. Jutkával voltam, aki direkt húzta az időt, és inspiráljam a növekedésre .
Voltak tábortüzek, gulyásfőzés, kolbászsütés. Ráadásul fagylaltot is kaptunk. Sok népdalt ismerek, de nem tudok tisztán énekelni, de Olgi szépen intonált ott mellettem. Még a B. Zolinak is feltűnt, milyen sok népdalt tudok. Igazából ezek a Dalok nem jönnek elő maguktól, csak akkor, ha valaki említi őket. Így vagyok a beszélgetéssel is, ha kívülről jön egy ötlet, akkor szívesen csatlakozom. A kemping tulajdonosa és B. Zoli jól egymásra találtak, és énekeltek együtt.
Voltunk hajókiránduláson és a Szúnyog szigeten, ahol láttam érdekes növényeket is, erre a Jutka hívta fel a figyelmemet. Mondták a nevét is, de elfelejtettem… Ő viszont haza is hozott egyet. Ott is fagylaltoztunk és kávéztunk, de én a kávémat beváltottam jégkrémre. A pákozdi emlékműnél láttunk egy nagy tankot, de a múzeumba nem mentem be, mert nem voltam kíváncsi a háborús emlékekre. Van a világban épp elég háborúskodás így is. P. Juli nagyon vállalkozó-szellemű volt, mert feljött velünk a kilátóhoz.
Szerdán lejöttek a többiek is, akik nem táboroztak, jókat beszélgettünk és akkor volt a gulyásfőzés is.
Elmentünk a madárvártára, különleges madarakat ugyan nem láttunk, de láttunk hattyút és vadkacsákat. A madárszakértő látott egy kócsagot is, mi csak a hangját hallottuk. Távcsővel lehetett fürkészni a tájat nekünk is, ami nagyon szép volt. Két faladikkal lehetett volna sétát tenni a szigeten, ahol vaddisznó, aranysakál és róka is jár. Az aranysakált megnéztem a neten, rém aranyos állat! Örömmel búcsúztunk el a kemping tulajdonosától, Józsitól is, azzal a felkiáltással, hogy jövőre is jövünk!
Misi
Annak, hogy ezt a blogot vezetjük az eddig megjelent Félsziget újságok cikkeiből, az az oka, hogy szeretnénk megismertetni magunkat és mindennapi életünket leendő olvasóinkkal. Megmutatni, hogy mi is olyan emberek vagyunk mint mások, akik nem szenvednek mentálhigiénés problémáktól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése