12 órakor indultam el a Klubházba, de kicsit hibáztam, mert szombaton ritkábban járnak a buszok. Elértem a Déli pályaudvarhoz és onnan az első villamossal a klubházig. Egy órára értem oda, de nem kellett izgulnom, mert időben odaértem.

Kicsit később Olga is megérkezett, nemsokára S. Zoli is befutott. És végül Norbi is megérkezett. Fél kettőkor elindultunk a múzeumba. Jó hangulatban mentünk, Józsi vezetett minket az 59-es villamosmegállóba, ahonnan a Széll Kálmán térre mentünk. Onnan közös megegyezéssel gyalogosan folytattuk tovább az utunk a Margit körúton egészen a Bem utcáig. Ott jobbra kanyarodva eljutottunk a múzeumhoz.
Ganz Ábrahám hozta létre ezt a múzeumot, mert a terjeszkedő városban már nem lehetett fenntartani ezt a különösen légszennyező üzemet. De mindent úgy hagyott meg, mintha még ma is működne a gyár. Ez a varázsa ennek a múzeumnak.
A múzeumba beérkezve nagyon sok érdekességet láttam. Nem is tudom, mivel kezdjem. Elsősorban a harangok voltak érdekesek, mert meg lehetett őket kongatni és mindegyiknek más-más hangja volt. Aztán volt egy elől töltős régi ágyú, vasöntésű csővel. Különböző járművek motorjainak öntvényét lehetett megtekinteni. Volt alumíniumból is és vasból is. Láttunk különböző műszereket homok méréséhez és nagyon szép öntöttvas kályhákat. Sőt még emeletes vaskályha is látható volt, aminek érdekessége, hogy alul lehetett betölteni és a tetején lehetett főzni is akár. Egy nagy daru is ki volt állítva, amit öntéskor használtak. Kicsit viccelődtünk is a daru horogjával.
Még láthatóak voltak öntőüstök és szállító kiskocsik vasból. Le volt írva, hogy milyen sorrendben öntik ki egy kocsi vaskerekét.
Nagyon jó volt kicsit kikapcsolódni, a látottak teljesen elvonták a figyelmem az élet nehéz oldaláról. A bejáratnál gyűltünk össze, ahonnan elindultunk a Bambi presszóba, ahol mindenki a kedvenc italát és süteményét rendelte. Jó volt a hangulat, nehéz szívvel váltam el többiektől, de mennem kellett a kutyusomhoz, hogy egy újabb sétát tegyünk.
Epi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése