Volt egyszer egy bohóc, Szeretkának hívták. Minden este fellépett a világhírű Bántoknaja cirkuszban. Sok-sok gyerek és felnőtt láthatta estéről-estére.
Szeretka aranyos bohóc volt. Egész csomó szeplő volt az arcán, kb. három szál teljesen piros haja is volt neki, meg egy darab nagy-nagy kerek orra, és csupa mosolygós volt a szája, a szeme meg „néha pityergő, néha nevető”. Csíkos inge volt fél gallérral, zöld-kék kockás nadrágja és hatvanhármas cipője. Minden este csetlett-botlott vele a porondon. Elgáncsolták, megverték, leöntötték, becsapták, fenékbe rúgták, csipkedték, bökdösték, gúnyolták, ő pedig tűrte. A nagyérdemű meg kacagott torka szakadtából, potyogott a könnye gyereknek, felnőttnek és lelkesen tapsoltak. Szeretka népszerű volt és híres.
Az előadás végeztével, a dörgő taps után Szeretka bement a színfalak mögé az öltözőbe. Leült a tükör elé. Először levette kb. három szál teljesen piros haját, aztán az egész csomó szeplőt mind, meg az egy darab nagy-nagy kerek orrát. Letörölte szájáról a csupa mosolygást, szeméről pedig a „néha pityergést, néha nevetést”. Lehúzta félgallérú csíkos ingét is, és kék-zöld kockás nadrágját, meg hatvanhármas cipőjét. Ezután megfésülte őszülő barna haját, feltette szemüvegét, vasalt nadrágot vett, fehér inget, sötétkék pulóvert, és lábára 41-es barna cipőt húzott. Egészen olyan lett, mint egy rendes ember. Kiment, felszállt a buszra, kilyukasztotta jegyét. A közértnél szállt le, bevásárolt, aztán ment haza feleségéhez és kislányához. Vacsoráztak, TV-t néztek, másnap ment újra a cirkuszba.
Történt ám egy este, hogy előadás után (mert Szeretka kicsit bolondos volt) elfelejtett egészen olyan lenni, mint egy rendes ember. Hanem hát, Istenem, Szeretka maradt a bohóc, egészen csomó szeplővel, kb. három szál teljesen piros hajjal, egy darab nagy-nagy kerek orral… meg a többi mindenfélével. Így indult haza. Felszállt a buszra, az emberek kacagtak, lökdösték, ráléptek a lábára és jót nevettek. Szeretkának fájt, de kibírta a közértig. Ott bement vásárolni. A hentes mócsingot adott neki és hahotázott. A tejet a fejére öntötték és jót mulattak, orrát megsózták, cipőjét zsírral kenték be, a hagymát a fülébe dugták, majd ráütöttek néhány tojást, és közben pocakjukat fogva nevettek, de úgy, hogy még a könnyük is kicsordult. Szeretka pedig nagyon szomorú volt… Hazaérve sírva is fakadt, amin felesége meg kislánya nagyon jól szórakoztak.
És Szeretka ettől kezdve soha nem felejtett el egészen olyan lenni, mint egy rendes ember.
Bizsu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése