A magány

Amikor még éltek a szüleim, nem foglalkoztam azzal annyira, hogy mi lesz velem, mit fogok csinálni, ha ők már nem lesznek... A betegségem őrjítő hatása mindent törölt, ami a jövőbe látásomat elősegítette volna. így csak napról napra éltem, nem törődtem a jövővel mi lesz majd velem. Most, hogy szüleim már nincsenek velem, nagy változáson kell átesnem, hogy megálljam a helyem egyedül is. Itt kezdődik egy bizonyos olyan helyzet, ahol a magány, az egyedüllét tompító hatása alá kerülök, amiből nagyon nehéz szabadulni.

Többet járok a klubba, Dalmával is sokszor találkozunk és beszélgetünk, ami energiával tölt fel és életerőt ad.
A magány tompító hatása otthon ér el, és a hangok is besegítenek, hogy ne érezzem jól magam. Ez ellen úgy védekezhetek, ha hallgatok Dalmára, és sokkal többet foglalkozom a lakás rendbe rakásával és nem törődöm most már azzal, hogy mit mondanak a hangok. Ki kell törnöm a betegség szorításából, mert a magánnyal együtt már nagyon erősek. Képzeletben el kéne játszanom, hogy ilyen lennék a betegség nélkül és mit csinálok jól nélküle. Sok olyan hírt lehet hallani,  hogy valaki jobban lett, meggyógyult, és nekem is meg kell tanulnom a betegséggel együtt élni. Úgyhogy bármilyen nehéz az élet, alkalmazkodnom kell hozzá és beilleszkedni a többiek közé, hogy boldogan tudjak még egy kicsit élni.

EPI
2012