Az asztal tele van színes ceruzákkal, festékekkel és már kész mandalákkal, mellette ott vannak a netről letöltött, kiszínezésre várók is. Olgi, Anna, Csilla nagy műgonddal válogat, előbb-utóbb minden elfogy és a papírok a minták színes ruhába öltöznek.
Érdekes, hogy általában, mondhatni mindig nem a mandala alapszínei (fekete, szürke, sárga rózsaszín, narancs, vörös, lila, kék, zöld, fehér) köszönnek vissza a mandala színeiben, hanem mások. Ez fontos, mert avatott szem a mandalaválasztásról és a színhasználatról 70-80%-ban meg tudja állapítani, hogy a készítője nő vagy férfi, és hogy milyen hangulatban van. A gyakorlat azonban gyakran felrúgja a papírformát, így például Laci barátom vidám színekkel kiszínezett mandalája egy vidám, jókedvű nő hangulatát tükrözte. Sajnos nem minden színhez van meg a meghatározásom, de ez csak érdekesség lenne, ismerve, hogy például míg nekünk a feketéről nekünk az éj, a halál, a gyász jut eszébe, a fehérről a tisztaság, az esküvő, a tél, addig a keleti népek mást látnak bennük. ( a titkot, a megérzést, a belátást és az újjászületést)
Míg e sorokat írtam, az alatt is készült pár remekmű.
Ali
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése