Rebeka, aki gyakorlatra jár a klubházba, megszervezte, hogy elmehessünk egy városnézésre a Hop on hop of busszal, amivel a külföldiek szokták megnézni Budapestet.
Misi: Deák térről indultunk este 6-kor, de dugóba került, és kicsit várni kellett, addig elmentünk a parkba és megnéztük a lakatokat. Gondolom, szerelmesek csinálták. Amikor megjött a busz, felszálltunk és elindultunk.
Gyöngyi: Attól tettem függővé, hogy megyek-e, hogy rosszul leszek-e vagy sem. Mivel öt óráig nem volt semmi bajom, elindultam a többiekkel. Aztán végül mégis be kellett vennem a gyógyszeremet.
Misi: Kapott mindenki fülhallgatót és az idegenvezető magnóról mondta a város nevezetességeit, Rebeka pedig integetett, hogy merre kell nézni.
Laci: Életemben soha nem voltam még ilyenen, csak most adatott meg.
Misi: Én a Citadellán még sosem jártam, úgy emlékszem, de nagyon szép volt a kilátás, és ha láttam volna, akkor biztosan emlékszem. A fél várost lehetett látni.
Laci: Nekem az ágyúk is tetszettek, ahogy a busszal mentünk, ott jobbra. Élvezetes volt a kirándulás, és úgy gondolom, másnak is, látnivaló volt bőségesen.
Misi: Jópofa volt, amikor az alagútban a nyitott buszban kiabáltunk, és visszhangzott. Ez már a visszafelé vezető úton volt, negyed kilenc felé.
2012
Annak, hogy ezt a blogot vezetjük az eddig megjelent Félsziget újságok cikkeiből, az az oka, hogy szeretnénk megismertetni magunkat és mindennapi életünket leendő olvasóinkkal. Megmutatni, hogy mi is olyan emberek vagyunk mint mások, akik nem szenvednek mentálhigiénés problémáktól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése