Wachauba a kirándulás a Csaba ötlete volt. Általában ő szokta kitalálni, hova menjünk, vagy utazzunk el. Sokkal kreatívabb, mint én, de mindenhova szívesen vele tartok. Igazából az anyukája szeretett volna elutazni a barátnőjével, de a barátnőjének közbejött valami, ezért felajánlotta nekünk az utazás lehetőségét. Szombat reggel indultunk, negyed 7 volt a találkozó időpontja. Mondanom sem kell, hogy jól elszámoltam magam, csak a szerencsén múlott, hogy időben odaértem, mert nem néztem meg, hogy reggel mikor jön a busz. Jött egy 6 óra 5 perckor és a következő csak 20 perccel később érkezett, amivel már lekéstem volna az indulást, csak a szerencsén múlott, hogy odaértem időben. De szerencséje is lehet néha azért az embernek, nem? Mindennel meg voltam elégedve a kirándulással kapcsolatban. Normális volt a sofőrünk, és az idegenvezető is jól tájékozott volt. Mindent tudott és mindent el is mondott. Semmit sem tudtunk tőle kérdezni, amit ne mondott volna el magától. Kulturális, társadalmi, földrajzi, gazdasági és törtélelmi szempontok szerint beszélt Magyarországról és Ausztriáról is egyaránt, az utazás alatt. Körülbelül 8 órát utaztunk a buszon, de ebből ő 6 vagy 6 és fél órát biztos, hogy beszélt. Még egyszer leírom, hogy nagyon meg voltam vele elégedve. Melki-apátság, ami a kirándulásunk első célállomása volt, az Unesco világörökség védelmét élvezi, több mint 900 éve élnek itt szerzetesek, mind a mai napig. Naponta a világ minden tájáról érkező látogatók, turisták tömegei zarándokolnak az épületegyütteshez, hogy megcsodálják ennek az építészeti remekműnek a csodás szépségét. Az épületegyüttesben, amelynek csak a déli szárnya 240 méter hosszú, főtengelyének hossza 320 méter, 500 helyiséget foglal magában és 1365 ablaka van, mindig van mit tenni: rendszerint 100 alkalmazott és a melki nagytérség cégeinek 200 dolgozója áll az apátság szolgálatában. Az szerzetesek mind a mai napig 3 fő szempontot vesznek figyelembe az élethez. Ezek a következők: békesség, mértékletesség, erő. Ezen kívül még az igazságosság is nagyon fontos számukra, és nagyon tetszett az is, hogy tudásukat az életük végéig gyarapítják. Szokták is mondani, hogy: „A jó pap holtig tanul!”. Most bemásolnék ide egy idézetet, amit a kiállításon láttam: „Weit das Hertz!” Annyit tesz, hogy nyisd ki a szíved a Világnak, vagy az én olvasatomban ez azt jelenti, hogyha nevetsz, a Világ, mindig visszamosolyog rád. Úgy is lehet mondani, hogyha te segítesz másokon, biztos, hogy rajtad is fog segíteni valaki.
Ezeken felül még a folyamatos fejlődést is szemük előtt tartják az szerzetesek, valamit, ami előre mutat. Itt most megemlítenék egy történetet, amit nekünk is elmondtak. 900 év alatt sok uralkodó és egyéb vendég megfordult az apátságban, többek között Mária Terézia és II. József is. Mindenkit vendégül láttak, és a vendéglátásért nem kellett fizetni. Mária Terézia esetében a vendéglátás azt is jelentette, hogy nem csak őt, az uralkodót látták vendégül, hanem 250 fős kíséretét is. Mi munka lehetett, 250 embernek ágyat, étkeztetési és tisztálkodási lehetőséget biztosítani. Ez szerintem egy csodálatos dolog. Az érkező vendégek pedig a vendéglátásért cserébe ajándékot hoztak, általában nem valami vacakot, hanem tányérokat, evőeszközöket, poharakat, üstöket, kelyheket, használati cikkeket, amiket valóban tudtak is használni. Fontos még mind a mai napig a társadalmi funkció, hogy ki mivel tud hozzáadni valamit a társadalomhoz. A szerzetesek általában miséket tartanak, vagy oktatnak a közeli városokban, falvakban. Harmóniában élik az életüket és a harmónián kívül még nagyon fontos számukra a szimmetrikusság is. Épületeiket is ezek alapján építették. A melki-apátságban még megtalálható egy mai is működő könyvtár, ahol 16 000 kötetet lehet fellelni, ezeket is megtekintettük. Majd az apátság látogatását követően hajón folytattuk utunkat Dürnstein vára felé. A hajón bécsi szeletet ettünk krumplisalátával, majd leöblítettük ásványvízzel. A vár, ahova mentünk az a vár volt, ahol egykoron Oroszlánszívű Richárd is raboskodott. Richárd királyt egy ostrom után ejtették foglyul. Dürnstein vára Wachau keleti végén található, nevét Szárazkőként fordíthatnánk magyarra. Egy meredeken a Duna fölé emelkedő sziklaszirten építette fel még a XII. században a Kuenringer család. Dürnstein után Kremsz felé vettük az irányt, amely egy 3 kis településből álló csoportosulás. Amit bejártunk, úgy nevezik összefoglaló nevén, hogy Wachau a Duna völgyének Melk és Krems an der Donau között húzódó 30 kilométeres szakasza, az azt délkeletről övező Dunkelsteinerwald és az északnyugatra elterülő Waldvierteil lankáival. A Duna itt vág utat magának a prekambriumi kőzetekből álló Cseh-masszívum délkeleti peremén, völgyszorosa helyenként kiszélesedik, itt nagy mennyiségű agyag és lösz található. Az emberi beavatkozás, a meredek partszakaszok teraszos szőlőültetvényekké alakítása főként a folyásirány szerinti, napsütötte baloldalt jellemzi.
Történt még egy humoros dolog a kirándulás alatt és ezzel fejezném be a cikkemet, ami nem kapcsolódik közvetlenül a tárgyhoz, de azért megemlítem. A Csabának nyomta a lábát a lábbetétje. Levette a cipőjét és megfordította. Hát hogy, hogy nem, továbbra is nyomta a betét. Ekkor derült ki, hogy a két betétet teljesen összecserélte és a jobb volt a bal cipőben, a bal pedig a jobban. Hát jót nevettünk rajta! Még kérdeztem is tőle, hogy a másik lábadat nem nyomta a nem odaillő betét? Amire azt válaszolta, hogy nem… Ilyenre sikeredett a Wachaui kirándulásunk. Tényleg szebbnél szebb dolgokat láttunk. És a buszon töltött órák sem vesztek kárba. Csabával rengeteget beszélgettünk és snapszeroztunk is. Bár két teljes partit játszottunk csak, mégis mindkettőt én veszítettem el, de nekem úgysem ez számít. Én úgy érzem hasznosan töltöttük el az időnket, rengeteget tanultunk és megint rengeteget megtudtunk egymásról is.
Miki
2015
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése