Itt ülök a számítógép előtt. Fejemben kavarognak a gondolatok. Még túl friss a hír, talán ezért nem tudok napirendre térni felette. A klubház gyűlésen tudtuk meg, hogy Ági elmegy tőlünk. Sokan a könnyeiket nyelték, Laci el is sírta magát. Engem is szíven ütött a hír.
Ágiban egy olyan Embert veszítünk el, akit mindenki szeretett, akinek mindenkihez volt egy jó szava. Bármit kértünk tőle, egyből a segítségünkre sietett, lány létére ő volt a klub egyik ezermestere. Akár a számítógépről volt szó vagy, hogy leesett a függöny karnisa, bármivel lehetett hozzá fordulni. Talán az ő szavaival lehetne a legjobban kifejezni, mit és kit is jelentett számunkra:
„2007. óta vagyok olyan szerencsés, hogy veletek élhetek, veletek oszthatom meg hétköznapjaimat… A szívem egy darabjai vagytok, a szívem egy darabja a klubház nekem. A család egy formája.”
Sajnos nem ő az egyetlen, aki a szívünkhöz nőtt, és akitől meg kell válnunk, és a válás egyetlen oka az anyagiak. Olyan emberek mentek el tőlünk, akiknek sokat köszönhettünk, akik sokat tettek értünk, kis közösségünkért. Annyira szerettek velünk lenni – bár ez sokszor nem könnyű –, hogy legszívesebben innen mentek volna nyugdíjba. Nem neheztelünk rájuk, megértjük őket. Csak egyet tehetünk: megköszönjük, hogy voltak nekünk, és sok szerencsét és boldogságot kívánunk nekik. Egyúttal köszönjük a többieknek, akik maradnak, és ezt a csodálatos hivatást választották.
Ági, kívánjuk neked, hogy megtaláld a számításodat, mind anyagilag, mind emberileg. Benned minden tehetség megvan ahhoz, hogy elérd a céljaidat, a többi már nem rajtad múlik. Megértünk téged, és sok sikert kívánunk!
Ali
2015
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése