Amikor először beültem Mandala csoportra nagyon féltem, hogy mit fogok mondani, ha hirtelen feltesznek egy kérdést. Hogy fogok reagálni, hogy fogok válaszolni. Lesz-e megmentő ötletem, ami kihúz a bajból. Bármilyen erős volt a félelmem, de azért odáig soha nem jutottam el, hogy felugorjak és kirohanjak a csoportszobából. Ez pedig azért volt, mert bíztam a szociális munkásokban, akik kisegítettek volna, ha szorult helyzetbe kerülök. Bíztam és most is bízom a szociális munkásokban, a csoportvezetőkben, akik megértenek, ha nehezen is fogalmaznék, akkor is tudják, hogy mire gondoltam. A Mandalán nagyon fontos a csoportvezetőkkel való együttműködés, a bizalom és megértés. Engem nagy öröm ért, mert a múltkor az én ötletemről beszéltünk. A csoporton kicsit ki tudok lépni a múlt homályából, igaz, hogy csak alig pár percre, de az is nagyon jól esik, és segít. Így jobban látom a jövőt, ami létfontosságú az elérendő út kidolgozásában. A Mandala segít feltárni a hibákat, és ad egy lelkesítő hatást, ami nagyon fontos a párkapcsolatban és társas kapcsolatokban. Ahogy ezeket a sorokat leírom, eszembe jut, hogy nem kellene-e egy kicsit jobban felkészülni, lelkileg egy kicsit jobban koncentrálni és lelkesebben részt venni a csoporton. Engednem kellene az önkontroll szorításából és felszabadultan részt venni a csoporton.
A Mandala csoport akkor tökéletes, ha a munkáját jól értő, lelkes, okos szociális munkások irányítják és csoporttagok az élvezik. Köszönöm nekik!
EPI
2012
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése