Hogy, hogynem eljutottam az Auchanba, észre se vettem s már ott is voltam az egyik oldalbejáró kapujában, ami kísértetiesen hasonlított a János Kórház kapujához. Be akartam menni, ami sikerült is, mivel arra hivatkoztam, hogy WC-re kell mennem. Ott jöttem rá, hogy eltévedtem. Ezt a tényt már több alkalommal megálmodtam és az életben is gyakoroltam. A nap járása és a buszok indulási táblái, no meg az utcatáblák segítettek. Elkezdődött az „ismerd meg Budapestet” számomra személyre szabott kistúra. Más megijedt volna, de engem hajtott a versenyszellem. Nagy nehezen háromszori nekifutásra busz, villamos és gyalogtúra után sikerült hazatérnem, hisz minden út oda vezet.
Erzsi mama már várt rám, hogy milyen állapotban, azt ne tudd meg. Épphogy a rendőrséget nem értesítette. Rövid konzultáció után egyből úgy döntött, hogy irány a megóvó. Egyébként ez volt a legmeredekebb húzásom a bemenetelek előtt. Nem hiába riasztotta Erzsi mama a szemorvos nőmet, majd a pszichiáteremet, hogy ott vagyok-e. A férfi elme-osztályon Gábor már nagy szeretettel fogadott, régi ismeretségünknek köszönhetően. Egyből egy tízágyas szellős kórterembe kerültem az ablak mellé, majd jöttek a kötelező vizsgálatok. Itt szeretném megnyugtatni Dr. Kosza Piroskát, kedvenc pszichiáternőmet, hogy havi egy-két alkalom kivételével-akkor is csak feledékenységből- nem veszem be valamelyik gyógyszeradagomat, aznap bevettem! Szerencsém volt, mert egészen jó társaság jött össze, mert csak két problémás beteg volt, az is az én kórtermemben, de ők is főleg az ápolóknak és ápolónőknek adtak napi ¾ óra - 1 óra plusz élvezetes munkát.A legnehezebb részükre a gyógyszerosztás volt, de mi betegek is megszenvedtük a magunkét. Csak egy példa: kint 40°C, bent kb. 30°C. Andriska úgy döntött, hogy becsukja az ablakokat és az ajtót. Ez nem lett volna probléma, először nem is szóltunk rá, de amikor megfőttünk, mint a rák, így kinyitottuk.
Máris jobb lett volna a közérzetünk, de kisbarátunk újra becsukott mindent, és amikor szóltunk neki a harmadik, negyedik alkalom után, ő gyermeki egyszerűséggel közölte, hogy ez csak játék. A másik nehéz eset Péter volt. Azontúl, hogy mindenkibe belerúgott, aki megközelítette az ágyát, egész nap a Buddhista papok mormolásával idegesített mindenkit. Ezt csak Andriska élvezte egyedül, és ő is rázendített.
De most valamit a kinti életről is. Ez a kint a kifutó. Itt lehetett dohányozni is, és itt zajlott a társasági élet reggel 5-től este 10-ig. Elég vegyes, de jó társaság alakult ki. A nappaliban még egy Legyen Ön is milliomos játékot is játszottunk, nagy sikerrel.
A fiúk rátapadtak a TV-re a Foci EB alatt. Palika az esélyeket latolgatta, ő a sportos. Tőlem is megkérdezte: ki nyeri meg az EB-t? Egyből egy kérdést dobtam vissza: kik játszanak? Miután kiderült, egyből rávágtam, a spanyolok, bár ő ezt kizártnak tartotta. Én nyertem. Kár, hogy nem fogadtam vele cigiben, mert még mindig az ilyen helyeken a cigaretta a legfőbb valuta, őt követi a kávé. Magam is erős dohányos vagyok. Erre is kialakult egy rendszer. A nővérszobában el van zárva saját vagy nem saját kérésre, és óránként lehetettt kérni egyet. Ez azt jelentette, hogy akár tetszik, akár nem, napi 30 helyett csak 20-at szívhattam. Erzsi mama is úgy döntött, mert 4 napra csak 4 csomagot hagyott. A másik jobb dolog a sok között a foglalkozások voltak, erre a kezelőorvos és a főorvos úr ajánlásával vettünk részt. A tíz-tizenöt foglalkozás közül én a mi Mandalánknak megfelelőre, és a kézművesen vettem részt. Nem akarok hazabeszélni, de a mi foglalkozásaink jobbak, mert ott egy összeszokott társaság vesz részt, míg a kórházban állandóan cserélődnek a tagok. Ezt Dáviddal is megbeszéltük, aki egyben ezermesterünk is volt. Kedvenc barátnőm, hogy miért, miért nem kéményseprőnek nevezett el, pedig csak állandóan tőle kértem tüzet, és erre „büszke” is volt.
Egyetlen rossz napom volt a kórházban, amikor kétséges volt a hazamenetelem, és úgy nézett ki, hogy Pesthidegkútra kerülök, de sikerült megúsznom.
Már lent vagyok Agárdon és könnyű kézzel írom eme sorokat, bár a meleg ide is elkísért.
Ezúton szeretném megköszönni: Évának, Lacinak és Karesznak, hogy meglátogattak a kórházban, aminek nagyon örültem. Éva kávét is hozott, és humorosan hozzá is tette: ez a legjobb törzsvendégnek kijár.
Bár sok érdekes emberrel megismerkedtem bent és nem éreztem rosszul magam, kint azért sokkal jobb.
Ali
2012
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése