- Remek orosz gyártmányú vonatszerelvényekben, kényelmesen utaztunk. Még csecsemőülés, és sarokkanapé is volt a vonaton. Laci a gyerekülésen utazott. Egyedül az volt a rossz, hogy Székesfehérváron az átszálláskor nem kaptunk fagyit.
- Fürdött-e valaki a Balatonban a nem éppen jó idő ellenére?
- Tomi kijelentette, hogy ő mindenképpen úszni fog a Balcsiban. Semmi esetre sem akartam lemaradni mögötte. Kedd délelőtt 11 óra tájban messze begyalogoltam, de még tíz perc elteltével is csak térdig ért a víz. Még öt percet kellett befelé gázolnom, mire elértem az úszásra alkalmas mélységet. Körülbelül fél órát úsztam, majd visszatértem a szárazföldre.
- Tudom, te sokat adsz a tisztaságra. Milyen volt a tábor?
- A táborban nagyon szép tisztaság uralkodott. Az új gondnokházaspár minden nap reggeli időben kitakarította a mosdókat.
- Kielégítő volt-e a kaja?
- Az elmúlt évekhez képest újdonság volt, hogy nem a táborban ettünk, hanem minden alkalommal át kellett sétálnunk a Szt. Kristóf étterembe. A leves mindig ugyanolyan volt más-más betéttel. Egyszer gomba volt benne, máskor meg borsó vagy karfiol, illetve mindig az, amiről éppen a nevét kapta. Tetszett, hogy volt benne betűtészta. A második fogás néha ismétlődött. Kétszer volt például rántott szelet krumplival, és tokány rizzsel. Mindig azt kellett ennünk, amit éppen feltálaltak, és nem azt, ami az étlapon volt. Egyszer például vacsorára lasagnét kaptunk, ami meglepetés volt számunkra. Nagyon bőséges, és zsírban gazdag volt az étel. El is rontottam a gyomrom. Legjobban az a kolbász ízlett, amit egyszer az étlapon szereplő virsli helyett kaptunk reggelire. Volt néhány vendéglátói hiba, amit észrevettem, de erről majd máskor.
- Tudtatok-e lovagolni? Ezt már csak Laci miatt is kérdem.
- Sajnos, Szántódpusztán, ahová a múlt évhez hasonlóan lovas kocsival mentünk át, az idén sem volt lovaglási lehetőség. Néhány kutyát találtunk kennelbe bezárva, és egy Ónix nevű yorkit a kristályboltban. Ő megtámadta a lovainkat, és ezért ki kellett hívni a gazdáját, hogy fogja meg. A skanzenben nagyon szép természetfotó-kiállítás hívta fel magára a figyelmet. Nekem a Nyestportré, és a Rókakölyök tetszett a legjobban.
- Milyen volt a komputazás Tihanyba, és voltál-e az Apátságban? Mit néztetek meg?
- A komp csak nehezen tudott átkelni, mert nagyon alacsony volt a vízállás, de hátszéllel szerencsésen átértünk. Az út alatt szép volt az idő, a szokásos kisvonattal mentünk fel az Apátsághoz. Odafenn még néhányan fagyiztunk egyet, de mire a jegyirodához értünk (földalatti betonbunker, ami tavaly még nem volt készen), már kitört a szélvihar. Megnéztük II. András sírját és az Apátságban található kiállításokat: a szerzetesek életét, IV. Károly viszontagságait, amikor elvesztette a magyar trónt.
- Milyen látnivaló volt az Apátságon kívül?
- Tavaly óta lebontottak egy épületet, és a helyén hangulatos kis teret alakítottak ki padokkal. Ezen a téren áll a művelődési központ is, ami egy régi magtár épületében kapott otthont.
- Hogy sikerült a gulyásparti?
- Nagyon jól sikerült. Ebből az alkalomból két pár is bejelentette az eljegyzését: Laciék nagy, tűzijátékos tortával leptek meg bennünket, Gáborék pedig két üveg kölyökpezsgővel szolgáltak hozzá. Mindkét pár egészségére koccintottunk vele.
- Mivel töltöttétek a szabadidőtöket?
- Nem volt tengés-lengés, vagy szabadidő. Voltak viszont az eddigiekhez képest új programok. Egyik nap átmentünk Balatonszárszóra, és megnéztük a József Attila Múzeumot. Utána a cukrászdában nagyon finom olasz kézműves fagylaltot ettünk, és kávéztunk. Teljesen valószínűtlen módon, a peronon állva lekéstük a vonatot, mert az a két vágány közül a másikra jött, és oda a kerítés miatt nem tudtunk gyorsan átmenni. Felhasználtuk az alkalmat, és kisétáltunk a parkon át a tópartra, ahol az elénk táruló Balaton és a fölé boruló ég különféle szürke színeiben gyönyörködtünk. Szombaton Zsuzsa és Karesz az aznapra tervezett siófoki kirándulás helyett csoportfoglalkozást tartott nekünk. Körbe ültettek bennünket, és különféle helyzeteket játszottunk el, az egésznek a pszichológiához volt köze. Este a bőséges vacsora után tábortüzet raktunk, és szalonnát meg kolbászt sütöttünk. Körülültük a tüzet, és énekeltünk.
- Laci mesélte, hogy egyik nap még be is kellett fűteni. Ezt Te hogyan oldottad meg?
- Mindenki egy- vagy kétszemélyes szobát kapott. Aki a tízszemélyes házban volt elszállásolva, az is egyedül vagy a párjával foglalhatta el a helyét. A tábor egész berendezése 50-60 éves, beleértve a villanyfűtőtesteket is. A hideg napon mindenki bekapcsolta őket, de számos közülük zárlatos volt, többek között az enyém is. Kicsapta a biztosítékot, és gondnok úr alig tudta visszakapcsolni. Később a mi verandánkra már két rossz fűtőtest is kikerült, mert a szomszédomban lakó Juditéké is elromlott.
- Összességében milyen benyomásaid voltak a szántódi táborozásról?
- Nagyon jól éreztük magunkat.
Ali, Olgi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése