A mester jelleme

I.
Felkészül a legrosszabbra. Tanul más és a saját hibáiból. Megértő, jó, magabiztos. Bízik önmagában, vissza tudja adni mások jóságát. Tudja viszonozni mások jóindulatú közeledését. Önmagát vizsgálva tudja, hol tart, merre kell tovább haladnia. Tudja, hol foglal helyet a világban. Ösztönösen megérzi, mi a rossz, mit kell kivédeni. A rossz csábításának ellenáll. Nem lehet megvesztegetni, pénzért nem adja el magát. Meg tudja találni saját belső nyugalmát, ami őserőből ered. Ebből nem lehet kizökkenteni. Gyors felfogású, de sohasem kapkod. Minden őt ért eseményt hidegen mérlegel, és nyugodtan dönt.


II.
Beszéde nyugodt, megfontolt, mélyről fakad. Talán őserőből. Tudja viszonozni mások jóindulatú közeledését, aminek a beszédtársa nagyon örül – de nem mutatja ki. Istent tiszteli, szereti, hozzá igazodik. Van egy belső képe istenről, amit összehasonlításra használ és így mindig tökéletes képet kap embertársairól. A másik összehasonlítás az ő volt mestere, akit tisztelt és szeretett. Ha felgyülemlik benne a düh, amit a világ rossz dolgai okoznak, edzéssel vezeti le. Az edzés segít neki semlegesíteni a rossz gondolatokat, és minden rossz érzéstől, amit eddig tapasztalt. Így visszanyeri lelki egyensúlyát. Van egy különleges gondolata: ha egyedül lenne a földön, megőrülne a magánytól, vagy hite segítene átvészelni ezeket a nehéz időket.

Epi
2014

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése