Asztalhoz ültünk, hogy felelevenítsük az egyik szombati csoport programját, a Bajor Gizi Emlékmúzeumban tett látogatást. Részt vevők: Laci, Zoli, Magdi. Azóta az történt, hogy a múzeum kerítése a nagy esőzések miatt kidőlt az útra és rengeteg föld borult a járdára. Még szerencse, hogy senki nem járt éppen arra.Laci: Amikor elindultunk, sajnos az idő nagyon rossz volt. Két szinten van a kiállítás. Rögtön a bejáratnál van Básti Juliról egy kép, akinek az apja, a Básti Lajos nagy színész volt. Régi színészek érdekes használati tárgyait, ruhadarabokat láttunk, amiket akkoriban alkalmaztak.
Zoli: A kiállítás folyamatosan bővül, én most nem voltam, csak régebben, de már egy csomó új dologról lemaradtam. De sok hasznos dolgot meg lehet tudni, én is gazdagodtam ismeretekben, mert amikor odamentem, akkor tudtam meg, hogy Prielle Kornélia, akiről utca van elnevezne, egy színésznő volt.Laci: A lovaglási pózolás vicces volt, lehetett fényképeket készíteni mentében. Jött valaki, aki kalauzolta a látogatókat, fenn az emeleten karikatúrákat láttunk, régi kandallót, királyi páholyt, a különleges vendégeknek azt tartják fenn a színházban. Hangulatos kis zug volt: egy zongora, két gyertyatartóval. Filmet is vetítettek Várkonyi Zoltánról, nagyon tetszett az is.
Magdi: Néztünk egy előadásrészletet az Adásszünet című darabból, Tahi Tóth László és egyéb híres színészek szereplésével. Kellemes volt ott ülni és nézni. Volt egy asztal, ahol ki lehetett választani, kinek a hangját szeretnénk hallani, én a Bástit választottam. Gobbi Hildát is hallottuk, ő volt a főszervezője ennek a múzeumnak. Van állandó és időszaki része is, én is beöltöztem jelmezbe, páncélba, és egy sisakot tartottam a kezemben. Nekem is nagyon tetszett a kiállítás, volt egy kísérőnk, aki végigvezetett minket. A múzeum után visszajöttünk a klubba, és megbeszéltük a látottakat. Úgy volt, hogy beülünk a Makk Hetesbe, de Tamást lebeszéltük róla, hogy ne költsük a pénzünket.
2012
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése