Délután 2 óra volt. Herczegh doktornő az irodájában ült és egy Agatha Christie regényt olvasott. Egyszer csak kopogtak. A nő felállt és kinyitotta az irodája ajtaját.- Szia, kincsem! – köszönt az ajtó előtt álló őszes 60 év körüli, középmagas férfi.
- Szia, apu!
A nő nagyon örült váratlan látogatójának.
- Szia, Andi! Jól vagy?
- Persze apu.
A doktornő apja leült az egyik irodai székre.
- Apu, kérsz egy kávét? – hadarta a doktornő. – Tudok hozni egyet lentről a…
- Nem, kösz, aranyom! – vágott közbe a férfi. – Inkább mesélj valamit! Mi van veled?
A nő sóhajtott egy hatalmasat, majd halkan ezt mondta:
- Ma behozták a harmadikra Péter bácsit.
- Petit? Az öcsémet?
- Igen.
- Mikor?
- Kb. másfél órája. Látszik rajta, hogy rengeteget iszik… Te mégiscsak jobban ismered,
Apu. Hogy lehetne leszoktatni a piáról?
Andrea apja megvakarta a fejét.
- Hát, tudod… Jó kérdés! Péter 20 éves korától iszik. Általában töményt. De ivott már sokat sört is, bort is.
- Mikor másnapos?
A férfi halkan felnevetett.
- Na látod, ez is jó kérdés! Nézd, aranyom, szerintem állandóan az. Ámbár…
- Ámbár?
- Nem tudom… Péter nagyon agresszíven viselkedik, ha sok pia van benne. 22 éves korától kocsmákba is járt. Ott csak töményt ivott.
Rövid csend következett, amit Andrea tört meg:
- Valamilyen gyógyszert szedett valaha Péter bácsi?
- Dehogy, kincsem! Pedig kellett volna neki. Legalább négy fajta bogyót kellett volna szednie.
- Miket?
- Tessék?
- Milyen gyógyszereket írtak fel neki?
- Fogalmam sincs.
- Ez mikor volt? Hányban? Úgy kábé…
- Nem tudom… Talán ’62-ben, vagy ’63-ban… Nem tudom. Régen volt, aranyom.
Újból csend lett. A nő kinézett az irodája ablakán. Gyönyörű idő volt. Bárányfelhők is úsztak az égen.
- Apu! Ne haragudj, de dolgoznom kell – mondta a nő. – 3 órára jönnek hozzám bejárós betegek.
- Oké, darling! – így az apja. Felállt és az ajtóhoz sétált. – Majd még dumálunk!
A nő adott két puszit az apjának, aki ezután távozott. Miután becsukódott mögötte az ajtó, a doktornő megint elővette Agatha Christie krimijét.
A doktornő háromnegyed 6-kor hagyta el a kórházat. Négy bejárós betege volt a délután folyamán mindegyik jól volt. Fél 7-re ért haza. Megvacsorázott, miközben tévézett. Negyed 8-tól fél 8-ig lezuhanyozott.
Este 9 óra volt. A doktornő az ágyában feküdt és agyalt.
- Péter bácsi! – elmélkedett magában – Mi a francot csináljak vele? Küldjem el egy detoxikálóba??? De azzal mit érek el? Amint kikerül onnan, megint elkezd inni…
Ekkor felült az ágyán, felkapcsolta az éjjeli-szekrényén a kislámpáját és olvasott egy kicsit.
Fél 10-kor eloltotta és most már tényleg szunyókált.
A hold bágyadt sugarai besütöttek a doktornő ablakán. Aznap éjjel nem esett az eső.
D.Zsolt
2013. május 9. (csütörtök, reggel)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése